Nem, nem, ez nem a Dulche de Leche. Kedvenc francia magazinomban, a Cuisine et Vins de France -ban olvastam pár évvel ezelőtt a tejlekvárról, mint nagymama főzte, kedves édességről. A cikk író, kedvesen emlékezett vissza a hűtőjük állandó szereplőjére, amiből vidáman kent a reggeli kiflire, kalácsra, kekszre, stb..
Nekünk meg 30 éve volt a "kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik" - féle mogyorókrém, lekvár és szevasz. Ezekkel szemben, ebben alig van cukor és mindenhez megy. A mandula eredetileg nem volt része a receptnek, én a tejport cseréltem erre, mert az nem volt a háznál. Nem érezni a mandulát ízében, csak a texturáját adja meg.

Elolvasom »

Anno a játszótéren sok anyukát fertőztem meg a sima túrógombóc receptemmel. Pedig az tényleg egy kis semmiség. A sima tésztáját nem szeretem vaníliával, cukorral turbózni, elnyomná a szép menza időket. Viszont eperrel töltve, már nem kapaszkodok görcsösen semmilyen ízemlékekbe. Az eper a durván vaníliás túró burokban megfőve teljesen átlényegül. Az íze kicsit elmélyül, a lekvárhoz hasonlóan és finom karamelles íze lesz.
A vendégek noha tudják, hogy eperrel töltött, mégis meglepődnek, amikor félbevágják a villájukkal. Minden túlzás nélkül, az elismerő sóhajok, evés közben garantálva lesznek.

Elolvasom »

Ez tipikusan az a recept, amit egyrészt nem is az, csak pár szabály, másrészt tovább tart leírni, mint elkészíteni és befalni. Nem is tudom, hogy a fiam mártogatni vagy enni szereti jobban.

Elolvasom »

A Hokey Pokey elsősorban egy szám címe. Másodsorban így nevezik Új-Zéland egyik különleges, szódabikarbónával lazított karamella, fagylaltját. Ez lényegében vanília fagyi, amibe a lazított karamellát morzsolják.

A karamella maga a roppanós, de könnyű (így fogkímélő) és tömény élvezet, ebben a formában. Remek és különleges ajándék barátoknak és a családnak. Elkészítése azoknak sem okoz problémát, akik amúgy a rántotta szintjén megrekedtek és soha nincs semmi otthon a konyhában.

Elolvasom »

Az egész azzal kezdődött, hogy úgy ennék valami zamatos muffint. Majd jött anyu, hogy sok citrom beérett, szüretelni kellene. Tegnapról maradt egy kis darált mák. Így megszületett ez a muffin, mindet bele alapon.

Elolvasom »

Már sok éve nézegetem ezeket a házi "raffaello" elnevezésű édességeket, de még soha nem szántam rá magamat, hogy kipróbáljam. Mert minek? Én ugyan bigott kókusz imádó vagyok, de az eredeti raffaello sem jött be soha. Akkor meg minek pacsmagoljak hamissal? Mert házi bounty az más tészta lenne. Azt egyébként gagyicsokikerülőként úgy eszem, hogy lepöckölöm róla a csokoládét és a belső kókuszt eszem csak meg. Igen, a túrórudit is így eszem.

Na, de t3v olyan ínycsiklandóan írt róla, olyan guszta volt a kép, hogy muszáj volt esélyt adnom neki. Fél adaggal kezdésnek.

Elolvasom »

Rögtön eszembe jutott egy 5-6 évvel ezelőtti Jamie Oliver adás, amiben csak megemlíti, hogy ismer valakit, aki zöld teás - bazsalikomos sorbetet készít (közben ő bőszen készíti a passiógyümölcs sorbetet). Azóta már többször készítettem a zöld tea+bazsalikom hűsítőt, ezért biztos kézzel nyúltam hozzá, némi egressel kiegészítve. Már önmagában is elég lett volna szerintem, de hiányzott bele némi szín is, így kapott teret a málna. Azért zselé formában, mert T3v nagyon felpiszkált rá pár napja, a meggyesével...

Elolvasom »

Több helyen olvastam, hogy lekésték az eperszezont. Utólag rájöttem, hogy ebből kettő külhoni és így már érthető, na de hárman belföldiek. Nálunk most kezdődik. Ma vettem először olyat, aminek nagyon finom íze volt. Az árát tekintve, még 2 hét biztosan van az eper szezonból. A lekvárt és a fagyasztást, így akkora időzítem belőle.

Borzadva nézek azon fajtársaimra, akik cukorral vagy egyéb édesítőszerekkel szórják a friss, érett gyümölcsöket. Egyszerűen nem is értem. Ha nem lenne érett, akkor nem venném meg.

Legeslegkedvencebb eper receptem következik, amit a tejföl esküdt ellenségeinek is melegen ajánlok, mert egyáltalán nem lesz tejföl íze. Amikor vendégeket kínálok vele, nem hiszik el, hogy nem egy főzött krémet esznek. Ez a recept maga a varázslat.

Elolvasom »

Azt mondják a háziak, hogy fagyit itthon tartani, nem elég a sütemények/kekszek helyett, mert a vendég elé már csak ne tegyünk pár gombóc hazait. Na és erre feltettem a teljesen logikus kérdést, hogy mi van akkor, ha sütit is nyomunk nekik bele?

Na ezért sütöttem hozzá, aranyos kis ostyaszerű, vékony kekszeket.

20 db-hoz
5 dkg mogyoró pirítva és darálva
10 dkg vaj/margarin
10 dkg liszt
5 dkg cukor

A hozzávalókat alaposan összegyúrom és a hűtőbe teszem 20-30 percre. A sütőt előmelegítem 180 C°-ra. A tésztát 2 mm vastagra kinyújtom, szaggatom tetszőleges formával, sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 8-10 perc alatt készre sül. Amint kihűl, jól zárodó kekszes dobozba teszem a felhasználásig. (Illetve el kell dugnom, mert a család fagyi nélkül is szeretné megenni.)

Itt van kép az eszközről.

Eddig az erre járók, azt hihették,hogy nálam fagylalt láz van. Nos, ha gyorsan beposztolnám az elmúlt egy hét kísérleteit/sikereit, akkor már csak fagyiAnaként emlegetnének. Ezt nem szeretném, ezért csak lassanként haladok. Sőt most inkább egy fehérje temető édeséget vések ide, mert a fagylaltoknak hála, megszaporodott a fehérje létszámom.

Adott volt Fakanál és Zitka receptje. Itt tötyörögtem, hogy és melyik legyen. Végül arra jutottam, hogy egy kicsit ez, kicsit az. Így született meg a kettő keresztezése. Alapjában véve, szinte teljesen fakanál receptje, de a mézet muszáj volt beletennem, hogy rágcsás/ragacsos állaga legyen, és a kókusz mennyiséget keveseltem, amikor kész volt a hab, ezért szórtam még bele 3 dkg-ot.

Tökéletes lett. Sajnálom, hogy nincs habzsákom, mert abból nagyon szépen lehetett volna formázni. Majd egyszer...

4 db tojásfehérje
10 dkg cukor
1 ek méz
13 dkg kókuszreszelék
4 dkg keményítő
1 teáskanál ecet

Összekevertem a cukrot és a keményítőt. Géppel verni kezdtem a fehérjét, és amint habosodni kezdett beleöntöttem némi cukros keveréket. Majd 4-5 részletben a maradékot, amíg kemény nem lett a hab. Ekkor ment bele az ecet és a méz. Tovább vertem vele, amíg nem lett szép fényes és masszív a fehérje. Óvatosan beleforgattam a kókuszreszeléket.

Majd sütőpapíros tepsire, kis halmokat alakítottam egy kanállal. Két nagy tepsi lett vele tele, ami azt jelenti, hogy 40 db lett.

25 percig sütöttem 165 C°-on.

Köszönöm a receptet mindkettejüknek. Családunk rendszeres szereplőjévé vált!