[Fűszeres Eszternek és a Hetedhét Pásztortűznek]
- Te Anna, bográcsoljunk.
- Oké, bográcsoljatok!
Sosem ismertem olyan "tűzmestert", aki mellett élvezet lett volna a bográcsban főzés, aknamezőn járkálás helyett. Egyenletes tűz? Ugyan. Olyan nálunk nem volt. Készíthettem én bármekkora méretű, fajtájú fákat a tűzhely mellé.
De aztán időnként bejelentkezik 40+ vendég (ne építsetek medencét a kertbe) és akkor kénytelen az ember engedni és tanul, gyakorol, kiönt, zsíroskenyeret ken, belejön. Ma már szívesen venném elő csak a családnak is.
Padlizsános-káposztás ragú bográcsban
Na kommerszet nem. Arra ott van a papa/mama. Nyár elején bejöttek a fejembe törökök a joghurtjukkal, a spanyolok az idétlen párosításokkal és a lila mániámból kifolyólag megszületett ez a recept. Kb. 4-5 alkalommal került rá sor. Ma pedig a receptverseny tiszteletére, de most honnan akasszak le kb. 10 embert, hogy elfogyjon?
Na ezt a sütit akkor szoktam készíteni, amikor hatalmas vendégsereg jön, de nincs időm sokat vacakolni nagyobb mennyiséggel. Valószínűleg más nem egy omlós tésztához nyúlna, de nekem nagyon rááll a kezem és majdnem mindig hasal egy pár adag a fagyasztóba. Vagyis csak nyújtanom és töltenem kell. Ez a süti annyira tömény és illatos, hogy egy vékony szelettel simán el van a legfalánkabb vendég is.
A pie egyébként a pite, amerikai megfelelője, amit mindig kör alakú formában sütnek és torta szerűen szervírozzák.
Már többször bevallottam itt (is), hogy komoly mákfüggőségem van, de azt még nem, hogy a krémsajtfüggő is vagyok. Jöhet minden nemzet, minden sajtkrémje. Nálam biztosan betalál. A sima mákfagyimat a nagy melegben szeretem, mert olyan könnyű és üde. Biztosan lehűt.
Amikor még nincsenenek azok a vad hőségek, jobban szeretem a telt ízeket fagyiban is. Nem a felüdülésre hajtok, hanem a lassú, hűs élvezetekre. Ezért társítottam a mákot egy kis mascarponeval és az eredmény több, mint fantasztikus lett.
A csillag mintás sütikből nem tud a fiam kiszeretni. Így lett csillagos piskóta tekercs. Eszméletlen, hogy egy pár csillag mennyire fel tudja dobni a legegyszerűbb süteményt is.
Glikémiás index, glikémiás index... mantrázom már évek óta a családnak. Nagyon lassan haladunk az átállással. Pedig sokszor nem kell alku sem a váltáshoz. Rizsekből pl. a Basmati rizsnek a legbarátságosabb az indexe és az íze finomabb is a hagyományos rizsnél, mégis 2 év kellett hozzá, hogy csak azt vásároljuk a boltban.
A vörös lencsének szintén nagyon alacsony az indexe, de még mostanra se sikerült kiirtanom a jóval nehezebben főzhető, hizlalóbb hagyományos lencsét. Ráadásul, igen magas: élelmi rost, B vitamin, kálcium, vas, magnézium, kálium, foszfor és lecitin tartalma egyaránt. Hüvelyesek közül benne található a legtöbb vas és foszfor, ami a gyermekek számára nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez.
Az én fiam sajnos válogatós típus, és csak pástétom formájában hajlandó egyelőre megenni, így elég gyakran készül nálunk ez az olcsó, ízletes és gyors szendvicsfeltét.
A képet látva sokan azt hihetik, hogy elment az eszem. Csillagokat rajzolgatni a piskótára? Bolond ez vagy ráérős? Nos én egyik sem. Viszont kaptam ajándékba sütitetováló papírt (mintás sütőpapírt; mintázó cuccbigyót, kinek hogy tetszik), szép csillagosat. Erre a papírra csak ráborítom a tésztát és 15 perc sütés után már kész is van a mintás piskóta.
Már vagy egy hónapja kerülgettem a diónugátot. Először vajjal és egy kis házi vanília pudinggal képzeltem el tortakrémként. Később bonbon tölteléket akartam belőle csiholni, némi rummal, pörkölt kakaóbabbal, de az első alkotásom ebből a finom alapanyagból mégis keksz lett.
Egy kevés diónugátmasszától is meglepően intenzív dió íze lesz a keksznek. Lehetne turbózni csokichipssel, pörkölt kakaóbabbal, durvára tört mandulával, mogyoróval, dióval, de én mostanában a homogén ételekre vágyom ezért maradt ilyen egyszerű.
Furcsa vonzalom fűz a gesztenyéhez. A natúr sült gesztenye mindent visz. A házi gesztenyepürém, ó istenem, mennyország. A gesztenyés sütik, golyók, egytől-egyig a brrrr kategóriába tartoznak. December elején ez eléggé frusztrált engem, mert a kisfiam szeretett volna gesztenyés sütit enni. Akkor variáltam neki össze ezt a gesztenyés, rumos, mazsolás, diós kockát.
-Mit sütsz?
-Répás sütit.
-Te sem leszel már hülyébb...
Így kezdődött családunkban a répás sütemények pályafutása. Pedig, ha nem mondom el előre, hogy répás, akkor csak nagyon sokára esik le az embereknek, hogy a nyelvükön az egzotikus, ám de ismerős íz, bizony a répa.
Elég sok répás süti recept terjed köz kézen. Ez a saját módosított változatom, egy amerikai répás tortából kiindulva.
Nem szeretjük a buktát, ezért lekerült már 2 évtizede a családi repertoárból. Pár hete a vendégségben udvariasan utasítottuk vissza kórusban a kedves kínálást, és a sós készletre szorítkozott a család. Nem igazán értették a háziak, és addig feszegették a kérdést, amíg fény nem derült az okra.
Persze ekkor jött, a csak azért is kóstoljuk meg, és a többi nyaggatás, végül beáldoztam magam nagy kegyesen.. Teljesen elámultam, amikor beleharaptam. Nagyon finom, zamatos tésztája volt, amiről a tésztába dolgozott túró gondoskodott. Receptet hátra nem hagyunk, jelmondattal visszaköltözött a családunk életébe a bukta.
RSSbalinto 2006