Nem, nem, ez nem a Dulche de Leche. Kedvenc francia magazinomban, a Cuisine et Vins de France -ban olvastam pár évvel ezelőtt a tejlekvárról, mint nagymama főzte, kedves édességről. A cikk író, kedvesen emlékezett vissza a hűtőjük állandó szereplőjére, amiből vidáman kent a reggeli kiflire, kalácsra, kekszre, stb..
Nekünk meg 30 éve volt a "kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik" - féle mogyorókrém, lekvár és szevasz. Ezekkel szemben, ebben alig van cukor és mindenhez megy. A mandula eredetileg nem volt része a receptnek, én a tejport cseréltem erre, mert az nem volt a háznál. Nem érezni a mandulát ízében, csak a texturáját adja meg.

Elolvasom »

Rögtön eszembe jutott egy 5-6 évvel ezelőtti Jamie Oliver adás, amiben csak megemlíti, hogy ismer valakit, aki zöld teás - bazsalikomos sorbetet készít (közben ő bőszen készíti a passiógyümölcs sorbetet). Azóta már többször készítettem a zöld tea+bazsalikom hűsítőt, ezért biztos kézzel nyúltam hozzá, némi egressel kiegészítve. Már önmagában is elég lett volna szerintem, de hiányzott bele némi szín is, így kapott teret a málna. Azért zselé formában, mert T3v nagyon felpiszkált rá pár napja, a meggyesével...

Elolvasom »