
Na ezt a sütit akkor szoktam készíteni, amikor hatalmas vendégsereg jön, de nincs időm sokat vacakolni nagyobb mennyiséggel. Valószínűleg más nem egy omlós tésztához nyúlna, de nekem nagyon rááll a kezem és majdnem mindig hasal egy pár adag a fagyasztóba. Vagyis csak nyújtanom és töltenem kell. Ez a süti annyira tömény és illatos, hogy egy vékony szelettel simán el van a legfalánkabb vendég is.
A pie egyébként a pite, amerikai megfelelője, amit mindig kör alakú formában sütnek és torta szerűen szervírozzák.
Már vagy egy hónapja kerülgettem a diónugátot. Először vajjal és egy kis házi vanília pudinggal képzeltem el tortakrémként. Később bonbon tölteléket akartam belőle csiholni, némi rummal, pörkölt kakaóbabbal, de az első alkotásom ebből a finom alapanyagból mégis keksz lett.
Egy kevés diónugátmasszától is meglepően intenzív dió íze lesz a keksznek. Lehetne turbózni csokichipssel, pörkölt kakaóbabbal, durvára tört mandulával, mogyoróval, dióval, de én mostanában a homogén ételekre vágyom ezért maradt ilyen egyszerű.
Furcsa vonzalom fűz a gesztenyéhez. A natúr sült gesztenye mindent visz. A házi gesztenyepürém, ó istenem, mennyország. A gesztenyés sütik, golyók, egytől-egyig a brrrr kategóriába tartoznak. December elején ez eléggé frusztrált engem, mert a kisfiam szeretett volna gesztenyés sütit enni. Akkor variáltam neki össze ezt a gesztenyés, rumos, mazsolás, diós kockát.
Nem szeretjük a buktát, ezért lekerült már 2 évtizede a családi repertoárból. Pár hete a vendégségben udvariasan utasítottuk vissza kórusban a kedves kínálást, és a sós készletre szorítkozott a család. Nem igazán értették a háziak, és addig feszegették a kérdést, amíg fény nem derült az okra.
Persze ekkor jött, a csak azért is kóstoljuk meg, és a többi nyaggatás, végül beáldoztam magam nagy kegyesen.. Teljesen elámultam, amikor beleharaptam. Nagyon finom, zamatos tésztája volt, amiről a tésztába dolgozott túró gondoskodott. Receptet hátra nem hagyunk, jelmondattal visszaköltözött a családunk életébe a bukta.
Tudom meleg van... akartam kezdeni, de mire ideértem ezzel a recepttel már lehűlt az idő. Én még a kánikula közepén sütöttem ezt a családomnak és meg kell mondjam, hogy ez egy csodálatos recept. Az öcsém még most se nagyon hiszi el, hogy nem bolti. Pont olyan lesz, mint a luxus vajaskeksz, amit fémdobozban árultak és mindig ropogós és zamatos volt. Ez nálam benne van a top 5 kekszben.
Bárcsak meg lehetne élni keksz sütésből. Szeretnék én lenni a kekszsütő
néni. Embereknek csak és kizárólag örömöt és bűntudatot okozni. Stressz
mentesen. Tökéletes álomfoglalkozás.
Én mindig megtartom a recept ígéreteket, ám nem véletlen, hogy nem szabok rá határidőt soha. Íme a T3v-nek ígért főzött-sütött sajtosom receptje. Nagyon szeretem, jól bevált és hamar készen van. Tényleg melósabbnak tűnik, mint amilyen.
Nagyon fontos, hogy a recepthez kell egy 2,5 dl-es pohár/csésze/bögre.
Anyunak azért szeretem a receptjeit, mert motiváció mentesen ír és ettől olyan békebeli, ülünk a konyhában a sámlin és fecserészünk érzésem van, amikor olvasom. Ezt a csalódásmentes kókuszkockát is nagyon jól írta meg, így pikk-pakk beépítettem a menünkbe. Nagyon finom és tökéletes recept. Na és az hozzá se kezdjen, aki a mézet ki akarja hagyni. Méz a lelke az egésznek.
4 ek. olaj
1 tojás
2 ek méz
20 dkg porcukor
fél zacskó sütőpor
2 dl tej
30 dkg rétesliszt
krémhez:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
5 dkg kakaó (holland vagy hasonló minőségű)
6 kanál tej
1 kis pohár rum (kb. 4 cl)
20 dkg kókuszreszelék
Kikeverem a tojást az olajjal, mézzel, cukorral és 1,5 dl tejjel. A lisztet a sütőporral és beleszitálom a tojásos elegybe. Lazán aláforgatom a lisztet (na nem mintha vigyázni kellene a habra, de én parázok a csomóktól ezért lapátolok nagyokat), amíg egynemű nem lesz. Ha úgy ítélem meg, hogy túl sűrű, akkor beleöntöm a maradék tejet is. Ez változó, a tojás mérete és a liszt minősége nagyon befolyásolja.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és 180C°-on 20 perc alatt készre sütöttem. Én akkor tekintem befejezetnek a sütést, amikor a tészta kicsit elválik a tepsi szélétől vagyis már zsugorodik és nem sül. Ez az összes piskóta félére igaz (illetve a formában sütött húsokra is).
Közben a vajat felolvasztom és belekeverem a többi hozzávalót. Nem hevítem forrásig, de nem sok híja van. Mivel ez egy töltetlen sütemény, arra kell hajtani, hogy jól megszívja magát a krémmel. Ezért a krémet melegen kell tartani, az egész hadművelet alatt.
A piskótát kiborítom és felkockázom (persze a sütőpapírt lehúzom róla, arra már nincs szükség :P). Ki, hogy szereti, ugye. Anyu a 2 cm x 2 cm-es kockákat javasolja. Én a dupla akkorával, vagyis 4 cm x 4 cm-es kockákkal operálok.
A kockákat négyesével a forró csokifürdőbe küldöm, majd egy kis idő elteltével, egyesével megforgatom a kókuszreszelékben. Én egy sütőpapírra teszem őket száradni. Ez kb. fél óra, de az evés rögtön el kezdődik, mert a családtagokat nem tudom távoltartani tőle. A képen látható példánynak azért nincs teteje, mert azt már leharapta valaki, hiába dugtam el.
A vajkaramella a gyerekkorom íze. A nagymamám saját, mini importja a csehektől. Aztán a Mesterségek Ünnepe a várban, ahol szájtátva csodálkoztam rá a vajkaramella készítőre és úgy maradtam. Pontosan emlékszem a mozdulataira a csodás színekre, a kontrasztokra, az illatokra. Dehogy mentem én kovácsot meg lakatost nézni. Hogyne, az van az utcánkban is.
Évente 2-3 alkalommal készítem a vajkaramellát barátoknak és a családnak, de soha nem lesz igazán omlós. Inkább csak kemény és teába, kávéba való. Ebből a szerelemből született meg a vajkaramella fagylalt.
3 dl tejszín
4 dl tej
4 tojás sárgája
2 dl cukor
5 dkg vaj
fél vaníliás rúd
A tejszínt és a tejet felforralom a vaníliarúddal, majd hűlni félreteszem. A cukrot magában, 3 ek vízzel közepes tűzre teszem. Először bugyborékolni fog és habzani. Aztán megkeményedik a teteje. Végül, amikor már feladjuk a harcot, elkezd a széle barnulni. Na ekkor nem szabad a folyamatot gyorsítani és nagyobb lángra venni. Amikor a közepe barnább, mint a széle, rászeletelem a vajat és a lábast felemelve ide-oda döntögetve keverem az elegyet, de nem nyúlok bele semmivel. Amikor már szép barna mindenhol, rámerek a tejes-tejszínes elegyből 3 dl-t. Amint forr takarékra teszem és 10 percig főzöm.
A 4 tojást kikeverem és lassan felengedem a maradék tejszínes-tejes kombóval. Folytonos kevergetés és közepes tűz mellett, sűrűre befőzöm majd veszek egy nagy levegőt és nagyon gyors kevergetés alatt, beleöntöm a karamelles alapba. Megy a mosogatóba hűlni, egy éjszaka hűtőben, majd 30 perc a fagylaltgépben.
RSSbalinto 2006