Na ezt a sütit akkor szoktam készíteni, amikor hatalmas vendégsereg jön, de nincs időm sokat vacakolni nagyobb mennyiséggel. Valószínűleg más nem egy omlós tésztához nyúlna, de nekem nagyon rááll a kezem és majdnem mindig hasal egy pár adag a fagyasztóba. Vagyis csak nyújtanom és töltenem kell. Ez a süti annyira tömény és illatos, hogy egy vékony szelettel simán el van a legfalánkabb vendég is.

A pie egyébként a pite, amerikai megfelelője, amit mindig kör alakú formában sütnek és torta szerűen szervírozzák.

Elolvasom »

A képet látva sokan azt hihetik, hogy elment az eszem. Csillagokat rajzolgatni a piskótára? Bolond ez vagy ráérős? Nos én egyik sem. Viszont kaptam ajándékba sütitetováló papírt (mintás sütőpapírt; mintázó cuccbigyót, kinek hogy tetszik), szép csillagosat. Erre a papírra csak ráborítom a tésztát és 15 perc sütés után már kész is van a mintás piskóta.

Elolvasom »

Furcsa vonzalom fűz a gesztenyéhez. A natúr sült gesztenye mindent visz. A házi gesztenyepürém, ó istenem, mennyország. A gesztenyés sütik, golyók, egytől-egyig a brrrr kategóriába tartoznak. December elején ez eléggé frusztrált engem, mert a kisfiam szeretett volna gesztenyés sütit enni. Akkor variáltam neki össze ezt a gesztenyés, rumos, mazsolás, diós kockát.

Elolvasom »

-Mit sütsz?
-Répás sütit.
-Te sem leszel már hülyébb...

Így kezdődött családunkban a répás sütemények pályafutása. Pedig, ha nem mondom el előre, hogy répás, akkor csak nagyon sokára esik le az embereknek, hogy a nyelvükön az egzotikus, ám de ismerős íz, bizony a répa.

Elég sok répás süti recept terjed köz kézen. Ez a saját módosított változatom, egy amerikai répás tortából kiindulva.

Elolvasom »

Nem szeretjük a buktát, ezért lekerült már 2 évtizede a családi repertoárból. Pár hete a vendégségben udvariasan utasítottuk vissza kórusban a kedves kínálást, és a sós készletre szorítkozott a család. Nem igazán értették a háziak, és addig feszegették a kérdést, amíg fény nem derült az okra.

Persze ekkor jött, a csak azért is kóstoljuk meg, és a többi nyaggatás, végül beáldoztam magam nagy kegyesen.. Teljesen elámultam, amikor beleharaptam. Nagyon finom, zamatos tésztája volt, amiről a tésztába dolgozott túró gondoskodott. Receptet hátra nem hagyunk, jelmondattal visszaköltözött a családunk életébe a bukta.

Elolvasom »

Tudom meleg van... akartam kezdeni, de mire ideértem ezzel a recepttel már lehűlt az idő. Én még a kánikula közepén sütöttem ezt a családomnak és meg kell mondjam, hogy ez egy csodálatos recept. Az öcsém még most se nagyon hiszi el, hogy nem bolti. Pont olyan lesz, mint a luxus vajaskeksz, amit fémdobozban árultak és mindig ropogós és zamatos volt. Ez nálam benne van a top 5 kekszben.

Bárcsak meg lehetne élni keksz sütésből. Szeretnék én lenni a kekszsütő néni. Embereknek csak és kizárólag örömöt és bűntudatot okozni. Stressz mentesen. Tökéletes álomfoglalkozás.

Elolvasom »

Anyunak azért szeretem a receptjeit, mert motiváció mentesen ír és ettől olyan békebeli, ülünk a konyhában a sámlin és fecserészünk érzésem van, amikor olvasom. Ezt a csalódásmentes kókuszkockát is nagyon jól írta meg, így pikk-pakk beépítettem a menünkbe. Nagyon finom és tökéletes recept. Na és az hozzá se kezdjen, aki a mézet ki akarja hagyni. Méz a lelke az egésznek.

4 ek. olaj
1 tojás
2 ek méz
20 dkg porcukor
fél zacskó sütőpor
2 dl tej
30 dkg rétesliszt

krémhez:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
5 dkg kakaó (holland vagy hasonló minőségű)
6 kanál tej
1 kis pohár rum (kb. 4 cl)

20 dkg kókuszreszelék

Kikeverem a tojást az olajjal, mézzel, cukorral és 1,5 dl tejjel. A lisztet a sütőporral és beleszitálom a tojásos elegybe. Lazán aláforgatom a lisztet (na nem mintha vigyázni kellene a habra, de én parázok a csomóktól ezért lapátolok nagyokat), amíg egynemű nem lesz. Ha úgy ítélem meg, hogy túl sűrű, akkor beleöntöm a maradék tejet is. Ez változó, a tojás mérete és a liszt minősége nagyon befolyásolja.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és 180C°-on 20 perc alatt készre sütöttem. Én akkor tekintem befejezetnek a sütést, amikor a tészta kicsit elválik a tepsi szélétől vagyis már zsugorodik és nem sül. Ez az összes piskóta félére igaz (illetve a formában sütött húsokra is).

Közben a vajat felolvasztom és belekeverem a többi hozzávalót. Nem hevítem forrásig, de nem sok híja van. Mivel ez egy töltetlen sütemény, arra kell hajtani, hogy jól megszívja magát a krémmel. Ezért a krémet melegen kell tartani, az egész hadművelet alatt.

A piskótát kiborítom és felkockázom (persze a sütőpapírt lehúzom róla, arra már nincs szükség :P). Ki, hogy szereti, ugye. Anyu a 2 cm x 2 cm-es kockákat javasolja. Én a dupla akkorával, vagyis 4 cm x 4 cm-es kockákkal operálok.
A kockákat négyesével a forró csokifürdőbe küldöm, majd egy kis idő elteltével, egyesével megforgatom a kókuszreszelékben. Én egy sütőpapírra teszem őket száradni. Ez kb. fél óra, de az evés rögtön el kezdődik, mert a családtagokat nem tudom távoltartani tőle. A képen látható példánynak azért nincs teteje, mert azt már leharapta valaki, hiába dugtam el.

Az úgy kezdődött, hogy cukkoltak. Van egy sorozat, amiben ilyen nemi jegy jellegű süteményt eszegetnek a főszereplők. És akkor Ana, kattog, keress, kutat, nem talál. Majd Ana talál teljesen más recepteket a süteményes könyvében és kombinál. Na így született meg ez a sütemény ma délután. Ígérem, hogy más testrészek nem lesznek várhatóak. Ne tessék elpártolni :)

Illetve ennek a süteménynek, a máztalan/díszítés mentes verzióját jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nagyon finom lett.

tésztához:10 db-hoz
30 dkg liszt
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
vanília

töltelékhez:
10 db felezett őszibarack (befőtt)
5 dkg dió
fahéj
10 szem mazsol áztatva
1 dkg vaj/margarin
1 kk cukor

mázhoz:
10 dkg porcukor
meggylé/ételfesték
víz

Gyors mozdulatokkal tésztává gyúrom a lisztet, vajat, cukrot és vaníliát, majf a hütőbe teszem fél órára. Ezalatt felnyitom a konzervet és lecsöpögtetem. A diót ledarálom és összekever az olvadjt vajjal, picit megszórom fahéjjal és cukorral. Egy jól formázható masszát kell kapnunk.

A tésztát, kb. 3-4 mm vastagra kinyújtom és félbe vágom. Az egyik felére, jó távol egymástól, leteszek pár (nekem 3 fért rá egyszerre) barackot, (magtalan résszel lefele). Amelyek közepébe nyomok egy mazsolát és annyi diós masszát, hogy kitöltse az üreget. Ráhajtom a tészta másik felét és óvatosan köré dolgozom. Nagyon jó fej ez a tészta, könnyű kialakítani. 1-1 percnél nem tart tovább. Majd egy megfelelő szájú pohárral kiszaggatom őket. Maradék tészta újra gyúrása/nyújtása/töltése...

Sütőpapírral bélelte tepsibe csúsztatom őket és egy éles késsel, alul, belebökök két helyen, hogy a keletkező gőz ott távozzon és ne találjon magának saját kijáratot.

180C°-on 25 percig sütöttem őket. Akkor vettem ki, amikor kezdett aranylani a tészta, nem szabad barnulnia.

Amíg hűltek, az ekkor még teljesen szolíd sütemények, a porcukorhoz annyi vizet adtam, hogy egy folyós, de sűrű massza legyen belőle, majd színeztem.
Amikor teljesen kihűltek, bevontam őket a rózsaszín cukormázzal és mindegyik közepébe cseppentem egy kis kört az ételfestékkel.
Ha még egyszer kell majd ilyeneket sütnöm, akkor kandírozott cseresznyét fogok a közepére tenni.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mit vegyek? Jamiet vagy Nigellát? Én erre mindig azt mondom, hogy Joanne Harris és Fran Warde - A francia konyha c. remekét. Általában hallgatnak rám és nagyon boldogok azok, akiknek vették. Ez a csokitorta is ebből a könyvből van. Egyszerűen fantasztikus az íze, állaga. Édesanyám, aki a keserű csokoládé megszállottja, gyakorta rendeli ezt tőlem. Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

180 g étcsokoládé (törekedjünk a jó minőségűre)
175 g vaj (melegen ajánlom, hogy ezúttal ne margarin legyen)
125 g porcukor
200 g őrölt mandula (időnként dióval, vagy mogyoróval helyettesítem, úgyis nagyon finom)
4 tojás
pici só

A sütőt előmelegítjük 150C°-ra. Egy 25 cm átmérőjű tortaformát kibélelünk s.papírral vagy vaj/liszt kombó.

A csokoládét vízfürdő felett megolvasztjuk (én mikrózom helyette). A vajat és a cukrot keverjük habosra, adjuk hozzá az őrölt mandulát, a tojások sárgáját és a felolvadt csokoládét, és keverjük egyenletesre.

Verjük a fehérjéket a pici sóval keményre, és óvatosan keverjük a csokis masszához. Majd öntsük a formába és tegyük a sütőbe. 35 percig kell sütni. Ekkor egy vékony kéreg lesz a tetején, de a belseje még lágy. Így tökéletes. Miközben hűl teljesen megszilárdul. Semmiképpen se süssük tovább, mert keksz lesz belőle.

A szerző két lehetséges utat ajánl, amikor készen vagyunk. Vonjuk be a tetejét csokival, vagy kenjünk rá baracklekvárt. Mi egyiket sem szoktuk. A torta annyira tömény, hogy tejszínhabot és málnát szoktam mellé kínálni. Tökéletes falatokat lehet alkotni így.

Vagyok, vagyok, csak fáradtan. Hétvégén nagy buli volt nálunk. Pontosabban nagy társaság, nagy étvággyal, de zene és duhaj mentesen. Kettő nagy tepsi süteménnyel és egy csokitortával készültem. Ezek lesznek most sorban. Az egyik nem, mert már volt.

A túrós sütik közül ez a család kedvence, mert a tésztája nagyon zamatos, de könnyű és gyorsan megvan. Szerintem minden, neten receptet vadászó ember ismeri, de a barátnőim nagy része csak nálam keresgél, ezért nekik idevésem.

25 dkg rétesliszt (finomlisztből ilyet soha nem készítenék)
1/2 cs. sütőpor
22 dkg porcukor
reszelt citromhéj
3 dkg hideg vaj
1/2 citrom reszelt héja

1/2 kg túró
mazsola (vízben kicsit megfőzve, aka 4 perc mikró egy bögre vízben)
2 cs vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja

2 dl tej
2 egész tojás
5 dkg olvasztott vaj

A cukrot, lisztet, sütőport, 1/2 citrom reszelt héját összekeverem, majd egy tepsi aljára szórom a felét. Ehhez nagyon ajánlom a teflont, vagy a jól kivajazott/lisztezett tepsit, mert a sütőpapír alá bemegy a folyadék. Semmi esetre használjunk azt.

A tepsis felébe belemorzsoljuk a 3 dkg hideg vajat. Nem kell eldolgozni, elég morzsásra. Elegyengetem. Erre rászórom a túrót, mazsolát, vaniliás cukrot, maradék citromhéjat és a kezemmel kicsit összevegyítem. Az a jó, ha nagyon hanyagok vagyunk ennél a süteménynél. Próbáltam tálban előre kikeverni a túrós részt, de nem lett olyan könnyű az állaga, mint mikor csak bedobálom a rétegeket a tepsibe.
Erre jön a maradék lisztes keverék. Próbálom egyenletesen eloszlatni a túró tetején.

Majd az olvasztott vajat, tejet és tojást rendesen összedolgozom és nyakon öntöm vele az eddigi rétegeket. Óvatosan lötyögtetem, hogy nagyjából elnyelje a folyadék nagy részét. Van, hogy nem akarja, ekkor 4-5 ponton belefúrom a kést a masszába, csatornát képezve ezzel a folyadéknak.

180C°-on, 50 perc. Akkor jó, amikor a közepe aranysárga, a széle halványbarna. Kihűlés után szépen lehet szeletelni.

Ezzel a sütivel először a Sugár áruház előtt találkoztam 90-ben. Azóta sokan mondták magukénak, sokat változott a neve. Forrása ismeretlen.