Na ezt a sütit akkor szoktam készíteni, amikor hatalmas vendégsereg jön, de nincs időm sokat vacakolni nagyobb mennyiséggel. Valószínűleg más nem egy omlós tésztához nyúlna, de nekem nagyon rááll a kezem és majdnem mindig hasal egy pár adag a fagyasztóba. Vagyis csak nyújtanom és töltenem kell. Ez a süti annyira tömény és illatos, hogy egy vékony szelettel simán el van a legfalánkabb vendég is.

A pie egyébként a pite, amerikai megfelelője, amit mindig kör alakú formában sütnek és torta szerűen szervírozzák.

Elolvasom »

Az úgy kezdődött, hogy cukkoltak. Van egy sorozat, amiben ilyen nemi jegy jellegű süteményt eszegetnek a főszereplők. És akkor Ana, kattog, keress, kutat, nem talál. Majd Ana talál teljesen más recepteket a süteményes könyvében és kombinál. Na így született meg ez a sütemény ma délután. Ígérem, hogy más testrészek nem lesznek várhatóak. Ne tessék elpártolni :)

Illetve ennek a süteménynek, a máztalan/díszítés mentes verzióját jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nagyon finom lett.

tésztához:10 db-hoz
30 dkg liszt
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
vanília

töltelékhez:
10 db felezett őszibarack (befőtt)
5 dkg dió
fahéj
10 szem mazsol áztatva
1 dkg vaj/margarin
1 kk cukor

mázhoz:
10 dkg porcukor
meggylé/ételfesték
víz

Gyors mozdulatokkal tésztává gyúrom a lisztet, vajat, cukrot és vaníliát, majf a hütőbe teszem fél órára. Ezalatt felnyitom a konzervet és lecsöpögtetem. A diót ledarálom és összekever az olvadjt vajjal, picit megszórom fahéjjal és cukorral. Egy jól formázható masszát kell kapnunk.

A tésztát, kb. 3-4 mm vastagra kinyújtom és félbe vágom. Az egyik felére, jó távol egymástól, leteszek pár (nekem 3 fért rá egyszerre) barackot, (magtalan résszel lefele). Amelyek közepébe nyomok egy mazsolát és annyi diós masszát, hogy kitöltse az üreget. Ráhajtom a tészta másik felét és óvatosan köré dolgozom. Nagyon jó fej ez a tészta, könnyű kialakítani. 1-1 percnél nem tart tovább. Majd egy megfelelő szájú pohárral kiszaggatom őket. Maradék tészta újra gyúrása/nyújtása/töltése...

Sütőpapírral bélelte tepsibe csúsztatom őket és egy éles késsel, alul, belebökök két helyen, hogy a keletkező gőz ott távozzon és ne találjon magának saját kijáratot.

180C°-on 25 percig sütöttem őket. Akkor vettem ki, amikor kezdett aranylani a tészta, nem szabad barnulnia.

Amíg hűltek, az ekkor még teljesen szolíd sütemények, a porcukorhoz annyi vizet adtam, hogy egy folyós, de sűrű massza legyen belőle, majd színeztem.
Amikor teljesen kihűltek, bevontam őket a rózsaszín cukormázzal és mindegyik közepébe cseppentem egy kis kört az ételfestékkel.
Ha még egyszer kell majd ilyeneket sütnöm, akkor kandírozott cseresznyét fogok a közepére tenni.

Ki ne emlékezne a gyerekkori hókiflikre? Szerintem a nagymamák 90%-nak szerepelt a repertoárjában. Nem is csoda, viszonylag olcsó (akkoriban sok kertben volt mandula) és gyors sütemény. Ez egy kicsit feljavított és egzotikus változata. Nagyon szeretem benne a rózsavíz enyhe ízét és illatát. Most ez az én nagyim öregkori csemegéje. Szeretem sütni neki. Kávé, tea mellé eszegeti.

30 db holdhoz:

19 dkg liszt (ehhez csak finomlisztet használok)
1 tojás sárgája
6 dkg cukor
2 vanilia kivonat, vagy rúd
18 dkg vaj vagy margarin
10 dkg darált mandula (helyettesíthetjük dióva, de akkor híjuk diós holdnak a végeredményt)
1 citrom reszelt héja (elhagyható, de nekem így teljes)
1 evőkanál rózsavíz
pici só
befejező aktushoz, jó sok vanilíás porcukor

Egy tálban összekeverem az összes szárazat, majd beleütöm a tojást és a margarint. Kézzel tempósan, összegyúrom. Innen két út visz a kánaánba. Vagy kinyújtom, jól alá lisztezve és szaggatom egy pogácsa formával. Vagy kicsípek diónyi darabokat és a kezemmel formázom őket egyesével, félhold alakúra. Nálam kedv kérdése, hogy mikor milyen lesz. A tészta jófej, elbírja mindkettőt.

180C°-on sütöm 15 percig. Ezalatt nekem tökéletesen megsül. Nem túl finom, ha túl sül. Elveszti a zamatát. Általában szórni szokták az öregek vaniliás cukorral. Én meg nem. A sütőből kivéve beleborítom egy tálba, aminek az alja nyilván tele van vaniliás cukorral és jól összerázom (erőcsávók csak csínján, mert törik), így forrón jól bevonja és nem fog később szórodni sehova. Ez egy romlékony fajta. 4 napig áll el.

Ez az egyik kedvenc húsvéti süteményem. A bennem lakozó kislány nagyon örül az ilyen bájos harapnivalóknak. Gyakorta lepem meg vele a barátaimat.

40 db kacsához

24 dkg liszt (csak finom liszttel jó)
1 tojás
18 dkg barnacukor (nem a nyúlós, hanem a szemcsés nád barna)
18 dkg vaj vagy margarin
1 tesákanál örőlt fahéj
1 teáskanál sütőpor
pici só

40 db mazsola
40 db tökmag

Az összes szárazat összekeverem egy tálba, majd hozzáadom a tojást és a vajat. Jól összedolgozom kézzel, ebben több a liszt, nem kell félni tőle, hogy megolvad. Gyors mozdulatokkal dolgozok. A tésztát kétfelé veszem és hengerré sodrom (kb. 5-7 cm átmérőjüre). A hűtőbe teszem egy fél órára, de ennek sem árt, ha valami miatt többet kell bent időznie. Akár este is bele lehet gyúrni.

Az egyik hengert kiveszem és 1,5 cm-es szeletekre szeletelem. Kb. 15 cm hosszú csíkokra sodrom őket. Képzeletben 1/3-2/3-ra elosztom és az 1/3 részét balra beforgatom csigába, ez lesz a feje. Majd ellentétesen forgatom csigába az alsó kétharmadot, amiből a kacsa teste lesz. Egy kicsit ki szoktam csípni a fenekét, hogy formásan álljon.
Egy széles pengéjű késsel ellapítom, kb. 0,5-0,7 cm magasságra. Egy tökmagot a feje alá nyomok, ez lesz a csőre, egy mazsolát pedig a feje közepébe, ez lesz a szeme.

Egymástól 2-3 cm távolságra teszem egy tepsire (én mindig sütőpapírt használok, de lehet vajazni, lisztezni is) és 190 C°-on 10 perc alatt készre sütőm.

Én úgy általában nem szeretem ezta tésztát megszórni, de a recept eredetijében az volt, hogy sütés előtt kenjük le tojásfehérjével és szórjuk meg fahéjascukorral. Ki-ki ízlése szerint.