Vajat, fűszervajat általában csak sósat készítünk. Tavaly bukkant fel több étterem kínálatában a gyümölcsvaj, ami passzírozott gyümölcs, fűszerek és vaj elegye. Jól illenek kalácsra, süteményre, akár vadasok mellé is. De őszintén szólva nekem nem jön be a nyers vagy akár párolt gyümölcs és a vaj párosítása. Viszont a fűszervaj édes területen való felhasználása nagyon inspirált. Gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy rögtön a mákhoz nyúltam. A vajas mák egyszerűen tökéletes lett. A kalácsnak nagyon finom aromát ad sülés közben.

A receptet sokáig tökéletesítettem a szintén túrós kelt tésztából álló buktámból. Így született meg a számomra legfinomabb, töltött mákos kalács. A látszattal ellentétben egyszerű elkészíteni, és olyan isteni foszlós és zamatos a végeredmény, hogy előre szólok, addiktív.

Elolvasom »

Furcsa vonzalom fűz a gesztenyéhez. A natúr sült gesztenye mindent visz. A házi gesztenyepürém, ó istenem, mennyország. A gesztenyés sütik, golyók, egytől-egyig a brrrr kategóriába tartoznak. December elején ez eléggé frusztrált engem, mert a kisfiam szeretett volna gesztenyés sütit enni. Akkor variáltam neki össze ezt a gesztenyés, rumos, mazsolás, diós kockát.

Elolvasom »

Több helyen olvastam, hogy lekésték az eperszezont. Utólag rájöttem, hogy ebből kettő külhoni és így már érthető, na de hárman belföldiek. Nálunk most kezdődik. Ma vettem először olyat, aminek nagyon finom íze volt. Az árát tekintve, még 2 hét biztosan van az eper szezonból. A lekvárt és a fagyasztást, így akkora időzítem belőle.

Borzadva nézek azon fajtársaimra, akik cukorral vagy egyéb édesítőszerekkel szórják a friss, érett gyümölcsöket. Egyszerűen nem is értem. Ha nem lenne érett, akkor nem venném meg.

Legeslegkedvencebb eper receptem következik, amit a tejföl esküdt ellenségeinek is melegen ajánlok, mert egyáltalán nem lesz tejföl íze. Amikor vendégeket kínálok vele, nem hiszik el, hogy nem egy főzött krémet esznek. Ez a recept maga a varázslat.

Elolvasom »

Vagyok, vagyok, csak fáradtan. Hétvégén nagy buli volt nálunk. Pontosabban nagy társaság, nagy étvággyal, de zene és duhaj mentesen. Kettő nagy tepsi süteménnyel és egy csokitortával készültem. Ezek lesznek most sorban. Az egyik nem, mert már volt.

A túrós sütik közül ez a család kedvence, mert a tésztája nagyon zamatos, de könnyű és gyorsan megvan. Szerintem minden, neten receptet vadászó ember ismeri, de a barátnőim nagy része csak nálam keresgél, ezért nekik idevésem.

25 dkg rétesliszt (finomlisztből ilyet soha nem készítenék)
1/2 cs. sütőpor
22 dkg porcukor
reszelt citromhéj
3 dkg hideg vaj
1/2 citrom reszelt héja

1/2 kg túró
mazsola (vízben kicsit megfőzve, aka 4 perc mikró egy bögre vízben)
2 cs vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja

2 dl tej
2 egész tojás
5 dkg olvasztott vaj

A cukrot, lisztet, sütőport, 1/2 citrom reszelt héját összekeverem, majd egy tepsi aljára szórom a felét. Ehhez nagyon ajánlom a teflont, vagy a jól kivajazott/lisztezett tepsit, mert a sütőpapír alá bemegy a folyadék. Semmi esetre használjunk azt.

A tepsis felébe belemorzsoljuk a 3 dkg hideg vajat. Nem kell eldolgozni, elég morzsásra. Elegyengetem. Erre rászórom a túrót, mazsolát, vaniliás cukrot, maradék citromhéjat és a kezemmel kicsit összevegyítem. Az a jó, ha nagyon hanyagok vagyunk ennél a süteménynél. Próbáltam tálban előre kikeverni a túrós részt, de nem lett olyan könnyű az állaga, mint mikor csak bedobálom a rétegeket a tepsibe.
Erre jön a maradék lisztes keverék. Próbálom egyenletesen eloszlatni a túró tetején.

Majd az olvasztott vajat, tejet és tojást rendesen összedolgozom és nyakon öntöm vele az eddigi rétegeket. Óvatosan lötyögtetem, hogy nagyjából elnyelje a folyadék nagy részét. Van, hogy nem akarja, ekkor 4-5 ponton belefúrom a kést a masszába, csatornát képezve ezzel a folyadéknak.

180C°-on, 50 perc. Akkor jó, amikor a közepe aranysárga, a széle halványbarna. Kihűlés után szépen lehet szeletelni.

Ezzel a sütivel először a Sugár áruház előtt találkoztam 90-ben. Azóta sokan mondták magukénak, sokat változott a neve. Forrása ismeretlen.

Ez az egyik kedvenc húsvéti süteményem. A bennem lakozó kislány nagyon örül az ilyen bájos harapnivalóknak. Gyakorta lepem meg vele a barátaimat.

 

40 db kacsához

24 dkg liszt (csak finom liszttel jó)
1 tojás
18 dkg barnacukor (nem a nyúlós, hanem a szemcsés nád barna)
18 dkg vaj vagy margarin
1 tesákanál örőlt fahéj
1 teáskanál sütőpor
pici só

40 db mazsola
40 db tökmag

Az összes szárazat összekeverem egy tálba, majd hozzáadom a tojást és a vajat. Jól összedolgozom kézzel, ebben több a liszt, nem kell félni tőle, hogy megolvad. Gyors mozdulatokkal dolgozok. A tésztát kétfelé veszem és hengerré sodrom (kb. 5-7 cm átmérőjüre). A hűtőbe teszem egy fél órára, de ennek sem árt, ha valami miatt többet kell bent időznie. Akár este is bele lehet gyúrni.

Az egyik hengert kiveszem és 1,5 cm-es szeletekre szeletelem. Kb. 15 cm hosszú csíkokra sodrom őket. Képzeletben 1/3-2/3-ra elosztom és az 1/3 részét balra beforgatom csigába, ez lesz a feje. Majd ellentétesen forgatom csigába az alsó kétharmadot, amiből a kacsa teste lesz. Egy kicsit ki szoktam csípni a fenekét, hogy formásan álljon.
Egy széles pengéjű késsel ellapítom, kb. 0,5-0,7 cm magasságra. Egy tökmagot a feje alá nyomok, ez lesz a csőre, egy mazsolát pedig a feje közepébe, ez lesz a szeme.

Egymástól 2-3 cm távolságra teszem egy tepsire (én mindig sütőpapírt használok, de lehet vajazni, lisztezni is) és 190 C°-on 10 perc alatt készre sütőm.

Én úgy általában nem szeretem ezta tésztát megszórni, de a recept eredetijében az volt, hogy sütés előtt kenjük le tojásfehérjével és szórjuk meg fahéjascukorral. Ki-ki ízlése szerint.

Hozzávalók:
3/4 bögre margarin
1 bögre barna cukor
2 tojás
1 bögre sima liszt
1/2 bögre rétes liszt
1 teáskanálnyi szódabikarbóna
1/4 teáskanál szerecsendió
1 1/4 bögre zabpehely
1 bögre mazsola
1 teáskanál vanília aroma

A mazsolát meleg vízbe teszem, hogy visszanyerje hidratáltságát. Egy tálban összekeverem a lisztet, szódabikarbónát, szerecsendiót. Egy másikban kikeverem a cukrot a lágy margarinnal. Hozzáadom a vaníliát és a tojásokat, ha már egynemű, hozzákeverem a lisztes keveréket, majd a végén a zabpelyhet és a leszárított mazsolát.

Kb. 1 óra hosszára beteszem a hűtőbe! A sütőt 180 C° melegítem. A masszából diónyi gombócokat formálok, tepsibe rakom. A kezemmel lapítgatom le a őket. 36 darabot ad ki. Kb. 8-10 perc alatt megsül. Vigyázni kell, mert könnyen megpirulhat az alja. Nem kell megijedni, melegen még elég puha, de ahogy hűl, úgy megszilárdul.

/1 bögre = 2 dl/

Hozzávalók:
50 dkg liszt;
25 dkg margarin;
10 dkg porcukor;
1 dl tej;
2 db kockacukor;
1 dkg élesztő;
1 mokkáskanál sütőpor;
1 tasak vaníliás cukor;
tejföl;

A töltelékhez:
30 dkg darált mák;
15 dkg kristálycukor;
2 dl tej;
1 db citrom;
2 evőkanál méz;
10 dkg mazsola;
1 dl rum;
kevés fahéj;

2 db tojás;
10 dkg baracklekvár;

A darált mákot összekeverjük a kristálycukorral, majd felöntjük tejjel, hozzáadjuk a rumba áztatott mazsolát, a mézet, ízlés szerint őrölt fahéjat, és egy citrom reszelt héját. Az egészet addig forraljuk, míg a levének nagy része elpárolog. Ezután a masszát hagyjuk kihűlni, majd elkeverjük benne a 2 tojásfehérjéből vert kemény habot.
Az élesztőt a kockacukorral langyos tejben felfuttatjuk. Összekeverjük a liszttel, a margarinnal, a vaníliás cukorral, a porcukorral, a sütőporral és a tojások sárgájával. A tejfölből annyit keverünk a tésztához, hogy az megfelelő állagú, gyúrható legyen. Alaposan összedolgozzuk, majd az elkészült tésztát pár perc pihentetés után három részre osztjuk, és a darabokat egyenként kinyújtjuk.
A tésztalapokat a máktöltelékkel és a lekvárral rétegezzük, végül az utolsó tésztalap tetejét megkenjük tojással. Az összeállított süteményt megszurkáljuk, és 170°C fokos sütőben aranybarnára sütjük.
Felszeletelve, porcukorral meghintve tálaljuk.