Nem, nem, ez nem a Dulche de Leche. Kedvenc francia magazinomban, a Cuisine et Vins de France -ban olvastam pár évvel ezelőtt a tejlekvárról, mint nagymama főzte, kedves édességről. A cikk író, kedvesen emlékezett vissza a hűtőjük állandó szereplőjére, amiből vidáman kent a reggeli kiflire, kalácsra, kekszre, stb..
Nekünk meg 30 éve volt a "kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik" - féle mogyorókrém, lekvár és szevasz. Ezekkel szemben, ebben alig van cukor és mindenhez megy. A mandula eredetileg nem volt része a receptnek, én a tejport cseréltem erre, mert az nem volt a háznál. Nem érezni a mandulát ízében, csak a texturáját adja meg.

Elolvasom »

Na ezt a sütit akkor szoktam készíteni, amikor hatalmas vendégsereg jön, de nincs időm sokat vacakolni nagyobb mennyiséggel. Valószínűleg más nem egy omlós tésztához nyúlna, de nekem nagyon rááll a kezem és majdnem mindig hasal egy pár adag a fagyasztóba. Vagyis csak nyújtanom és töltenem kell. Ez a süti annyira tömény és illatos, hogy egy vékony szelettel simán el van a legfalánkabb vendég is.

A pie egyébként a pite, amerikai megfelelője, amit mindig kör alakú formában sütnek és torta szerűen szervírozzák.

Elolvasom »

-Mit sütsz?
-Répás sütit.
-Te sem leszel már hülyébb...

Így kezdődött családunkban a répás sütemények pályafutása. Pedig, ha nem mondom el előre, hogy répás, akkor csak nagyon sokára esik le az embereknek, hogy a nyelvükön az egzotikus, ám de ismerős íz, bizony a répa.

Elég sok répás süti recept terjed köz kézen. Ez a saját módosított változatom, egy amerikai répás tortából kiindulva.

Elolvasom »

Már sok éve nézegetem ezeket a házi "raffaello" elnevezésű édességeket, de még soha nem szántam rá magamat, hogy kipróbáljam. Mert minek? Én ugyan bigott kókusz imádó vagyok, de az eredeti raffaello sem jött be soha. Akkor meg minek pacsmagoljak hamissal? Mert házi bounty az más tészta lenne. Azt egyébként gagyicsokikerülőként úgy eszem, hogy lepöckölöm róla a csokoládét és a belső kókuszt eszem csak meg. Igen, a túrórudit is így eszem.

Na, de t3v olyan ínycsiklandóan írt róla, olyan guszta volt a kép, hogy muszáj volt esélyt adnom neki. Fél adaggal kezdésnek.

Elolvasom »

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mit vegyek? Jamiet vagy Nigellát? Én erre mindig azt mondom, hogy Joanne Harris és Fran Warde - A francia konyha c. remekét. Általában hallgatnak rám és nagyon boldogok azok, akiknek vették. Ez a csokitorta is ebből a könyvből van. Egyszerűen fantasztikus az íze, állaga. Édesanyám, aki a keserű csokoládé megszállottja, gyakorta rendeli ezt tőlem. Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

180 g étcsokoládé (törekedjünk a jó minőségűre)
175 g vaj (melegen ajánlom, hogy ezúttal ne margarin legyen)
125 g porcukor
200 g őrölt mandula (időnként dióval, vagy mogyoróval helyettesítem, úgyis nagyon finom)
4 tojás
pici só

A sütőt előmelegítjük 150C°-ra. Egy 25 cm átmérőjű tortaformát kibélelünk s.papírral vagy vaj/liszt kombó.

A csokoládét vízfürdő felett megolvasztjuk (én mikrózom helyette). A vajat és a cukrot keverjük habosra, adjuk hozzá az őrölt mandulát, a tojások sárgáját és a felolvadt csokoládét, és keverjük egyenletesre.

Verjük a fehérjéket a pici sóval keményre, és óvatosan keverjük a csokis masszához. Majd öntsük a formába és tegyük a sütőbe. 35 percig kell sütni. Ekkor egy vékony kéreg lesz a tetején, de a belseje még lágy. Így tökéletes. Miközben hűl teljesen megszilárdul. Semmiképpen se süssük tovább, mert keksz lesz belőle.

A szerző két lehetséges utat ajánl, amikor készen vagyunk. Vonjuk be a tetejét csokival, vagy kenjünk rá baracklekvárt. Mi egyiket sem szoktuk. A torta annyira tömény, hogy tejszínhabot és málnát szoktam mellé kínálni. Tökéletes falatokat lehet alkotni így.

Ki ne emlékezne a gyerekkori hókiflikre? Szerintem a nagymamák 90%-nak szerepelt a repertoárjában. Nem is csoda, viszonylag olcsó (akkoriban sok kertben volt mandula) és gyors sütemény. Ez egy kicsit feljavított és egzotikus változata. Nagyon szeretem benne a rózsavíz enyhe ízét és illatát. Most ez az én nagyim öregkori csemegéje. Szeretem sütni neki. Kávé, tea mellé eszegeti.

30 db holdhoz:

19 dkg liszt (ehhez csak finomlisztet használok)
1 tojás sárgája
6 dkg cukor
2 vanilia kivonat, vagy rúd
18 dkg vaj vagy margarin
10 dkg darált mandula (helyettesíthetjük dióva, de akkor híjuk diós holdnak a végeredményt)
1 citrom reszelt héja (elhagyható, de nekem így teljes)
1 evőkanál rózsavíz
pici só
befejező aktushoz, jó sok vanilíás porcukor

Egy tálban összekeverem az összes szárazat, majd beleütöm a tojást és a margarint. Kézzel tempósan, összegyúrom. Innen két út visz a kánaánba. Vagy kinyújtom, jól alá lisztezve és szaggatom egy pogácsa formával. Vagy kicsípek diónyi darabokat és a kezemmel formázom őket egyesével, félhold alakúra. Nálam kedv kérdése, hogy mikor milyen lesz. A tészta jófej, elbírja mindkettőt.

180C°-on sütöm 15 percig. Ezalatt nekem tökéletesen megsül. Nem túl finom, ha túl sül. Elveszti a zamatát. Általában szórni szokták az öregek vaniliás cukorral. Én meg nem. A sütőből kivéve beleborítom egy tálba, aminek az alja nyilván tele van vaniliás cukorral és jól összerázom (erőcsávók csak csínján, mert törik), így forrón jól bevonja és nem fog később szórodni sehova. Ez egy romlékony fajta. 4 napig áll el.

2 tojás
1 csésze vaj vagy margarin
1 csésze finom liszt
1 csésze rétes liszt
pici só
1 teáskanál sütőpor
1 /2 teáskanál szódabikarbóna
1 csésze cukor
1/2 csésze barnacukor
1 zacsi vanilíás cukor
1/2 csésze durvára vágott dió
1/2 csésze szeletelt mandula
2 csésze csoki chips /én apróra vágom a táblás étcsokit, minimum 70%-os kakaótartalmút/ Ez kb. egy 20 dkg-os tábla

Kikeverem a tojást, a vajjal és a cukrokkal. Az összes többi hozzávalót, lazán összekeverem egy másik tálban. /Igazából nem szoktam ehhez egy másik tálat koszolni, hanem a tojásos keverékre szórom a lisztet, aztán erre rá a többit és a ott keverem el lazán , de ez a barátnőmnek mindig csomókat eredményez, nekem nem. Mindenki döntsön képessége szerint./

Majd a kettőt összeforgatom, amint összeáll befejezem, nem szabad túl keverni.
Hűtőbe legalább fél óra, maximum 3-4 óra.

Kiskanállal kiszaggatom, sütőpapírra, és egy belisztezett pohár aljával, lelapítgatom őket. Én azt szeretem, ha szabálytalan lesz.

200 C°-on 10-15 percig sütöm. Sütőből rácsra, onnan hidegen fémdobozba, egy hónapig rendben van.