Gyümölcsből sushi nem is olyan szokatlan. Vajon kinek jutott eszébe először? Én Ferran Adriàtól ihletődtem meg egy tv műsor kapcsán. Ugyan macerásnak tűnik, de egyáltalán nem az. Remek része lehet egy gyerekpartinak. Nagyjából csak sok tejberizs, sok gyümölcs, némi kókusz és kész az egészséges nasi a leghálásabb közönségnek.

Elolvasom »

Már sok éve nézegetem ezeket a házi "raffaello" elnevezésű édességeket, de még soha nem szántam rá magamat, hogy kipróbáljam. Mert minek? Én ugyan bigott kókusz imádó vagyok, de az eredeti raffaello sem jött be soha. Akkor meg minek pacsmagoljak hamissal? Mert házi bounty az más tészta lenne. Azt egyébként gagyicsokikerülőként úgy eszem, hogy lepöckölöm róla a csokoládét és a belső kókuszt eszem csak meg. Igen, a túrórúdit is így eszem.

Na, de t3v olyan ínycsiklandóan írt róla, olyan guszta volt a kép, hogy muszáj volt esélyt adnom neki. Fél adaggal kezdésnek.

Elolvasom »

Anyunak azért szeretem a receptjeit, mert motiváció mentesen ír és ettől olyan békebeli, ülünk a konyhában a sámlin és fecserészünk érzésem van, amikor olvasom. Ezt a csalódásmentes kókuszkockát is nagyon jól írta meg, így pikk-pakk beépítettem a menünkbe. Nagyon finom és tökéletes recept. Na és az hozzá se kezdjen, aki a mézet ki akarja hagyni. Méz a lelke az egésznek.

4 ek. olaj
1 tojás
2 ek méz
20 dkg porcukor
fél zacskó sütőpor
2 dl tej
30 dkg rétesliszt

krémhez:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
5 dkg kakaó (holland vagy hasonló minőségű)
6 kanál tej
1 kis pohár rum (kb. 4 cl)

20 dkg kókuszreszelék

Kikeverem a tojást az olajjal, mézzel, cukorral és 1,5 dl tejjel. A lisztet a sütőporral és beleszitálom a tojásos elegybe. Lazán aláforgatom a lisztet (na nem mintha vigyázni kellene a habra, de én parázok a csomóktól ezért lapátolok nagyokat), amíg egynemű nem lesz. Ha úgy ítélem meg, hogy túl sűrű, akkor beleöntöm a maradék tejet is. Ez változó, a tojás mérete és a liszt minősége nagyon befolyásolja.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és 180C°-on 20 perc alatt készre sütöttem. Én akkor tekintem befejezetnek a sütést, amikor a tészta kicsit elválik a tepsi szélétől vagyis már zsugorodik és nem sül. Ez az összes piskóta félére igaz (illetve a formában sütött húsokra is).

Közben a vajat felolvasztom és belekeverem a többi hozzávalót. Nem hevítem forrásig, de nem sok híja van. Mivel ez egy töltetlen sütemény, arra kell hajtani, hogy jól megszívja magát a krémmel. Ezért a krémet melegen kell tartani, az egész hadművelet alatt.

A piskótát kiborítom és felkockázom (persze a sütőpapírt lehúzom róla, arra már nincs szükség :P). Ki, hogy szereti, ugye. Anyu a 2 cm x 2 cm-es kockákat javasolja. Én a dupla akkorával, vagyis 4 cm x 4 cm-es kockákkal operálok.
A kockákat négyesével a forró csokifürdőbe küldöm, majd egy kis idő elteltével, egyesével megforgatom a kókuszreszelékben. Én egy sütőpapírra teszem őket száradni. Ez kb. fél óra, de az evés rögtön el kezdődik, mert a családtagokat nem tudom távoltartani tőle. A képen látható példánynak azért nincs teteje, mert azt már leharapta valaki, hiába dugtam el.

Eddig az erre járók, azt hihették,hogy nálam fagylalt láz van. Nos, ha gyorsan beposztolnám az elmúlt egy hét kísérleteit/sikereit, akkor már csak fagyiAnaként emlegetnének. Ezt nem szeretném, ezért csak lassanként haladok. Sőt most inkább egy fehérje temető édeséget vések ide, mert a fagylaltoknak hála, megszaporodott a fehérje létszámom.

Adott volt Fakanál és Zitka receptje. Itt tötyörögtem, hogy és melyik legyen. Végül arra jutottam, hogy egy kicsit ez, kicsit az. Így született meg a kettő keresztezése. Alapjában véve, szinte teljesen fakanál receptje, de a mézet muszáj volt beletennem, hogy rágcsás/ragacsos állaga legyen, és a kókusz mennyiséget keveseltem, amikor kész volt a hab, ezért szórtam még bele 3 dkg-ot.

Tökéletes lett. Sajnálom, hogy nincs habzsákom, mert abból nagyon szépen lehetett volna formázni. Majd egyszer...

4 db tojásfehérje
10 dkg cukor
1 ek méz
13 dkg kókuszreszelék
4 dkg keményítő
1 teáskanál ecet

Összekevertem a cukrot és a keményítőt. Géppel verni kezdtem a fehérjét, és amint habosodni kezdett beleöntöttem némi cukros keveréket. Majd 4-5 részletben a maradékot, amíg kemény nem lett a hab. Ekkor ment bele az ecet és a méz. Tovább vertem vele, amíg nem lett szép fényes és masszív a fehérje. Óvatosan beleforgattam a kókuszreszeléket.

Majd sütőpapíros tepsire, kis halmokat alakítottam egy kanállal. Két nagy tepsi lett vele tele, ami azt jelenti, hogy 40 db lett.

25 percig sütöttem 165 C°-on.

Köszönöm a receptet mindkettejüknek. Családunk rendszeres szereplőjévé vált!

Nagy reményeket fűztem ehhez a recepthez. Puha belsőt reméltem, ám helyette ropogós, nagyon kókuszos kekszet kaptam. Kifejezetten jó lett, bár nekem kicsit zsíros. Legközelebb kevesebb vajat teszek bele, az biztos, meg az is, hogy nem most sütöttem utoljára.

7 dkg teljeskiörlésű liszt
8 dkg rétes liszt (természetesen lehet használni bármilyen lisztet, csak 15 dkg legyen összesen)
1 tojás
15 dkg barna cukor
20 dkg vaj/margarin
10 dkg kókuszreszelék
1/2 citrom reszelt héja
1/2 tk szódabikarbóna
pici só

A vajat, cukrot, citromhéjat és tojást jól összehabosítom robotgéppel. A lisztet jól összekeverem (én személy szerint, zacskóba szórom az egészet és ott rázom össze) a sóval, szódabikarbónával és kókuszreszelékkel, majd a vajas részhez keverem. Fél óra a hűtőben. Sütőt 180 C°-ra hergelem. Kettő tepsi, vajazása vagy sűtőpapírozása. Kanállal kis halmokat szaggatok, egymástól jó messze, mert ez nő, mint a disznó. Vízes kézzel lelapítgatom egy kicsit, mint egy csapás vonalat mérve a terjeszkedésének és mehetnek a sűtőbe. Én egyszerre sütöm a két tepsit, így 14 perc kellett nekik (akkor jó, ha szép barna). Rácson kellene hűteni, de én lusta voltam, így is tökéletes lett.