A sorbetek eredetileg a nehéz menüsorok közepén helyezkedtek el, gyomorfrissítőként két nehéz étel között. Én menüsorokat nem szoktam főzni se magunknak, se vendégeknek, de egy fűszeres, nehezebb étel után jól esik egy kis levezetés.

Plusz szeretem a kreatívan spiccesedő projekteket. Pl.: Gyümölcsös vodkazselé. Ezzel a sorbettel csillogó szeműre lehet hűteni magunkat. Házibulikon, kerti partikon garantált sikert arat!

Már annyira nagyon cukrászat itt minden, hogy a fagyit is habzsákból nyomom.
Jaj. Igen. Jaj! Te csak simán gombócozd, mint én lentebb.

Elolvasom »

Kaotikus napokat élek, így kész csoda, hogy időben eljutott hozzám a Malackaraj szervezte akció híre. A leírást olvasva, azonnal tudtam, hogy mit kell süssek a helyi erőknek. Olyan süteményt kértek, ami sokáig friss és könnyű tárolni. Plusz nem árt, ha sok energiát tud belőle hasznosítani a szervezet. Ezeknek a répatorta gyömbérrel, ami átmelegít kicsit, a sok olajos maggal és kiemelkedően magas rosttartalmával tökéletesen megfelel. 6 kg répából készítettem pont egy hete, késő este pár tepsivel, hogy szombat reggel csomagolni és továbbítani tudjam. Alább a torta 1/10-nek, vagyis a családi kiszerelésének a receptje. Nagyon kiadós, zamatos torta, egy vékony szelet is bőven elég fejenként.

Elolvasom »

Alapvetően a karamell öntetet Cajetának nevezik. A fagylaltot pedig helado de limonnak. Mindkettő mexikói hagyományokon alapuló desszert. Cajetát alapvetően kecsketejjel készítik, és mível módomban állt, én is azzal főztem meg, de tehén vagy más állat tejéből is működik a recept. Ez talán a legkevesebb munkával járó fagylalt páros. Kb. 10 perc munka (aminek a java mosogatás) és kész.

Az ízek csodálatos harmóniában vannak. A tegnapi napom fénypontja az volt, amikor este, kertben ülve,  ölemben fagylalttal zártam a napot. A számban folyamatosan változtak az ízek. Minden egyes falat új élménnyel párosult. Igaz, hogy csak 4 evőkanál joghurt van benne, de én diétásnak minősítettem, így ettem még egy adagot. És amikor senki nem nézet oda, még egy felet....

Elolvasom »

Az úgy kezdődött, hogy cukkoltak. Van egy sorozat, amiben ilyen nemi jegy jellegű süteményt eszegetnek a főszereplők. És akkor Ana, kattog, keress, kutat, nem talál. Majd Ana talál teljesen más recepteket a süteményes könyvében és kombinál. Na így született meg ez a sütemény ma délután. Ígérem, hogy más testrészek nem lesznek várhatóak. Ne tessék elpártolni :)

Illetve ennek a süteménynek, a máztalan/díszítés mentes verzióját jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nagyon finom lett.

tésztához:10 db-hoz
30 dkg liszt
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
vanília

töltelékhez:
10 db felezett őszibarack (befőtt)
5 dkg dió
fahéj
10 szem mazsol áztatva
1 dkg vaj/margarin
1 kk cukor

mázhoz:
10 dkg porcukor
meggylé/ételfesték
víz

Gyors mozdulatokkal tésztává gyúrom a lisztet, vajat, cukrot és vaníliát, majf a hütőbe teszem fél órára. Ezalatt felnyitom a konzervet és lecsöpögtetem. A diót ledarálom és összekever az olvadjt vajjal, picit megszórom fahéjjal és cukorral. Egy jól formázható masszát kell kapnunk.

A tésztát, kb. 3-4 mm vastagra kinyújtom és félbe vágom. Az egyik felére, jó távol egymástól, leteszek pár (nekem 3 fért rá egyszerre) barackot, (magtalan résszel lefele). Amelyek közepébe nyomok egy mazsolát és annyi diós masszát, hogy kitöltse az üreget. Ráhajtom a tészta másik felét és óvatosan köré dolgozom. Nagyon jó fej ez a tészta, könnyű kialakítani. 1-1 percnél nem tart tovább. Majd egy megfelelő szájú pohárral kiszaggatom őket. Maradék tészta újra gyúrása/nyújtása/töltése...

Sütőpapírral bélelte tepsibe csúsztatom őket és egy éles késsel, alul, belebökök két helyen, hogy a keletkező gőz ott távozzon és ne találjon magának saját kijáratot.

180C°-on 25 percig sütöttem őket. Akkor vettem ki, amikor kezdett aranylani a tészta, nem szabad barnulnia.

Amíg hűltek, az ekkor még teljesen szolíd sütemények, a porcukorhoz annyi vizet adtam, hogy egy folyós, de sűrű massza legyen belőle, majd színeztem.
Amikor teljesen kihűltek, bevontam őket a rózsaszín cukormázzal és mindegyik közepébe cseppentem egy kis kört az ételfestékkel.
Ha még egyszer kell majd ilyeneket sütnöm, akkor kandírozott cseresznyét fogok a közepére tenni.

Ez az egyik kedvenc húsvéti süteményem. A bennem lakozó kislány nagyon örül az ilyen bájos harapnivalóknak. Gyakorta lepem meg vele a barátaimat.

40 db kacsához

24 dkg liszt (csak finom liszttel jó)
1 tojás
18 dkg barnacukor (nem a nyúlós, hanem a szemcsés nád barna)
18 dkg vaj vagy margarin
1 tesákanál örőlt fahéj
1 teáskanál sütőpor
pici só

40 db mazsola
40 db tökmag

Az összes szárazat összekeverem egy tálba, majd hozzáadom a tojást és a vajat. Jól összedolgozom kézzel, ebben több a liszt, nem kell félni tőle, hogy megolvad. Gyors mozdulatokkal dolgozok. A tésztát kétfelé veszem és hengerré sodrom (kb. 5-7 cm átmérőjüre). A hűtőbe teszem egy fél órára, de ennek sem árt, ha valami miatt többet kell bent időznie. Akár este is bele lehet gyúrni.

Az egyik hengert kiveszem és 1,5 cm-es szeletekre szeletelem. Kb. 15 cm hosszú csíkokra sodrom őket. Képzeletben 1/3-2/3-ra elosztom és az 1/3 részét balra beforgatom csigába, ez lesz a feje. Majd ellentétesen forgatom csigába az alsó kétharmadot, amiből a kacsa teste lesz. Egy kicsit ki szoktam csípni a fenekét, hogy formásan álljon.
Egy széles pengéjű késsel ellapítom, kb. 0,5-0,7 cm magasságra. Egy tökmagot a feje alá nyomok, ez lesz a csőre, egy mazsolát pedig a feje közepébe, ez lesz a szeme.

Egymástól 2-3 cm távolságra teszem egy tepsire (én mindig sütőpapírt használok, de lehet vajazni, lisztezni is) és 190 C°-on 10 perc alatt készre sütőm.

Én úgy általában nem szeretem ezta tésztát megszórni, de a recept eredetijében az volt, hogy sütés előtt kenjük le tojásfehérjével és szórjuk meg fahéjascukorral. Ki-ki ízlése szerint.