Vigyázat, a bejegyzésben nem csak egy finom gyerekcsemege receptje van. Az is kiderül, hogy a 6 éves kisfiúk, jelen esetben az enyém, szeretnek olykor Ogreként viselkedni. Széplelkű olvasóim lépjenek vissza a Tejlekvárra.

Elolvasom »

Minden gasztroblogger anyukát nagy öröm és megtiszteltetés ér, amikor megkapja Nemiskétől a felkérő levelet, hogy vegyen részt a Segitsütiben.

Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert sikerült átvészelnem a fiammal a veszélyeztetett időszakot és nem lett belőle korababa. Viszont a családomban és a barátaim körében sok gyerkőc érkezett korábban, és testközelből ismerhettem meg több osztályt is Pesten, köztük a jelenleg támogatott I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikát. Mára az összes kicsi beérte a korosztályát minden tekintetben, és talán a szüleik emlékében is csak a jó maradt meg azokból az időkből. Ebben elévülhetetlen szerepe van annak, hogy olyan helyekre érkeztek meg, ahol nagyon kedvesek és emberségesek a dolgozók.

Hetekig gondolkodtam, hogy mi legyen az én sütim és végül süti helyett egy desszert, a bonbon mellett döntöttem. Úgy gondolom, hogy az én konyhámban jelenleg ez a legnagyszerűbb ami készülhet, és a babák megérdemlik a legjobbat, amit adhatok.
Nagyon sokat kísérleteztem ezen a recepten. A legnagyobb kihívás a passiógyümölcs és az étcsokoládé összeházasítása volt. Végül marcipánnal hoztam összhangba a passió savanyúságát és az étcsokoládé keserűségét. Csokinak Michel Cluizel Grand Noir 85%-os tábláját választottam. Ez így el is menne egy átlagos hedonista bonbonnak, de nem a Segítsütire. Így kétrétegesre alakítottam, kiegészítve a gyümölcsös részt egy könnyű, pezsgővel ízesített fehércsokoládé ganache-al. Az eredmény több, mint fenséges. A roppanós, különleges étcsokoládé burokban két nagyon finom réteg vár. Mindhárom íz teljes összhangba került.

Ha szeretnétek megkóstolni, és segíteni az ezúttal kiszemelt osztályokon, akkor nincs más teendőtök, mint licitálni a 2010-es őszi sütiárverésen! Rajtam kívül még 26 másik anyuka is készült. Nézzetek körül! A befolyt összeggel idén két kórház, a budapesti I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, és a Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikájának koraszülött osztályát támogatjuk. Licitálni a segítsüti.hu oldalon tudtok egy 2 perces regisztráció után. A pontos részleteket itt találjátok.

A licit nyertese kap egy nagy adagot a Passiógyümölcsös - pezsgőkrémes bonbonból, és mellé egy tetszőleges válogatást az extrém és a klasszikus bonbonjaimból. Átvenni személyesen Budapesten lehet, de bárhova elpostázom, a csokoládé jól bírja a gyűrődést.

Ha a licitnyertes is belemegy, akkor én szívesen elkészítem pár vigaszágasnak is, ha van/lesz rá igény. A licitnyertes természetesen kapna a konyhámból egy nagyobb bónuszt is a bonbonok mellé.

Elolvasom »

A levendula rendesen megosztja az embereket, az egyik fele nagyon furcsán néz és előre szappanízt képzel a szájába, a másik fele meg imádja és élvezi ezt az üde és különleges ízt. A csoki jóban is van vele. Tej-, fehér- és étcsokihoz is nagyon jól megy akár frissen, akár szárítva is használva. Én fehérrel és étcsokival szeretem a leginkább. A kertből szedett, szárított levendulavirággal és egy csepp levendulamézzel a Tihanyi apátság kertjéből.

Elolvasom »

Na, akkor induljon a csokimánia itt a Hedonismon. Nagyon sokan kértétek, remélem mindenki talál majd magának kedvére való csokit. Körülményes lenne az alapokat, beszerzési helyeket, stb. minden receptnél leírni, úgyhogy használjátok bátran a linkeket a szövegben!
Nincs olyan, hogy a kedvencem, mert van ugyan kevésbé és jobban szeretett variáció is, de a legjobbak listáján kb. harmincan szerepelnek, és közülük nem tudok, csak hangulat alapján választani. Így az egyikkel kezdem a harmincból.

Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy a bazsalikom az étcsokival ugyanúgy összeillik, mint a paradicsommal. Mégis nagyon kevesen párosítják őket össze, pedig egy karakteres 70%-os étcsoki, egy nagy csokor bazsalikom és egy leheletnyi lime csodálatos harmóniát alkotnak egymással.

Elolvasom »

A ganache (ejtsd: gánázs) lényegében csoki és tejszín keveréke, amihez fűszereket, alkoholokat, ízesítőket adnak és opcionálisan vajat is. A legtöbb bonbonnak ez az alapja és a jófajta csokoládétortákat is ezzel töltik.

Tej-, ét- és fehércsokoládéból is egyaránt készíthetjük, az ízesítések sorának csak a fantáziánk szabhat határt.

Négy fontos szabály van:
- Ha erőteljesen vajasat készítettünk, akkor kihűlve törni fog és nehéz lesz szeletelni, így még szobahőmérsékleten kell formázni, például habzsákból. A tejszínesebb verziót bátran lehet szeletelni, vágni, golyózni, gyurmázni.
- Ha alkohollal vagy friss fűszerrel ízesítjük, akkor mindig egy picivel többet adjunk hozzá, mint amennyit elsőre gondolunk, mert 2-3 nap alatt elillan az ízesítés egy része.
- Minél több a kakaóvaj a csokiban (étcsoki -> tejcsoki -> fehércsoki), annál kevesebb tejszín és vaj adható hozzá. Ezért is hangsúlyozom a receptekben, hogy milyen csokit használok, mekkora kakaótartalommal, mert ha semmi mást nem cserélsz le a receptemből csak a 70%-os étcsokit -> fehércsokira, akkor majd ott fogsz állni egy nagy adag csokiszósszal és csúnyákat mondasz.
- A csoki mindig legyen felaprítva felhasználás előtt.

Alapreceptek

Vajas étcsokis
30 dkg 53-70%-os étcsokoládé
10 dkg vaj
1,5 dl tejszín

Tejszínes étcsokis
30 dkg 53-70%-os étcsokoládé
2 dl tejszín

Vajas tejcsokis
30 dkg tejcsokoládé
10 dkg vaj
0,5 dl tejszín

Tejszínes tejcsokis
30 dkg tejcsokoládé
1 dl tejszín

Vajas fehércsokis
30 dkg tejcsokoládé
5 dkg vaj
0,5 dl tejszín

Tejszínes fehércsokis
30 dkg tejcsokoládé
1 dl tejszín

(Canache-nak is nevezik, de én ezt a kifejezést nagyon idiótának tartom. Használata unjó.)