Tudom meleg van... akartam kezdeni, de mire ideértem ezzel a recepttel már lehűlt az idő. Én még a kánikula közepén sütöttem ezt a családomnak és meg kell mondjam, hogy ez egy csodálatos recept. Az öcsém még most se nagyon hiszi el, hogy nem bolti. Pont olyan lesz, mint a luxus vajaskeksz, amit fémdobozban árultak és mindig ropogós és zamatos volt. Ez nálam benne van a top 5 kekszben.

Bárcsak meg lehetne élni keksz sütésből. Szeretnék én lenni a kekszsütő néni. Embereknek csak és kizárólag örömöt és bűntudatot okozni. Stressz mentesen. Tökéletes álomfoglalkozás.

Elolvasom »

Nálunk egy egészen erőteljes mákszenvedély uralkodik, igaz mi nem élünk semmilyen káros szenvedéllyel, ezért alakulhatott ki ez az "ártalmatlan" függőség. Amikor ráállok valamilyen új sütemény család felfedezésére, mint mondjuk anno a cookiek, akkor feltétlen kombinálok belőle egy mákos verziót. Biscottik esetében erre nem volt szükség, mert egy olasz oldalon volt mákos vagyis papaveros recept, de az oldalt nem találom, hogy linkelni tudjam.

36 darabhoz:

24 dkg liszt
1 tojás
2 tojásfehérje
15 dkg cukor
3 evőkanál darált mák
5 dkg darált dió
1/2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
fél citrom leve
1 citrom reszelt héja
pici só

Ahogy az lenni szokott, az összes szárazat összekeverem egy tálba, majd hozzácsapom a tojásokat és a citromlevet. Kézzel pikk-pakk összegyúróm és 13-15 cm széles, 2-3 cm magas hengerré formálva, egy sütőpapírral kibélelet lemezre teszem. Ezzel a tésztával könnyebben lehet dolgozni, mint a csokissal. Elég nehézkes a tészta maga, ezért könnyebb volt szép formásra alakítani.

170C°-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Deszkán 15-20 perc hűtés. Ferdén, ujjnyi vastagra szeletelés. Majd sutty vissza a sütőbe a vágott felével lefelé 10 perc pirulásra. Rácsra téve hagyom teljesen kihűlni, majd dobozban tárolom. 2-3 hétig tartható el.
Itt van még róla pár információ.

Ezt a receptet simán lehet készíteni dióval, mogyoróval, mandulával, pisztáciával, bármivel. Én kaptam ajándékba egy csomó kesudiót /naturt, sótlanul, pörköletlenül/, így született meg ez az olasz édesség, Magyarországba :)

48 darabhoz:
24 dkg liszt
10 dkg kesudió /durvára vágva, eyhén megpirítva/
1 egész tojás
2 tojás sárgája
18 dkg cukor /vagy 12 dkg gyümölcscukor/
10 dkg étcsokoládé durvára vágva
1 tk szódabikarbóna
pici só

A kesudió felét finomra őrlöm, szódabikarbónával, csokoládéval, sóval, maradék kesudióva és a liszttel összekeverem. Közepébe mélyedést készítek és beleütöm a tojásokat. Addig keverem, amíg összeáll és egyenletes lesz. Elég gyorsan megvan.

A sütőt 170 C°-ra előmelegítem, és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tésztát két felé osztom (vagy négyfelé, tepsitől is függ), és egyenként kb. 10-13 cm széles, 2-3 cm magas hengerré alakítom, egymás mellé a tepsiben. Eléggé ragacsos, nem igazán lehet vele szépen dolgozni, inkább csak pacsmagolom a kezemmel. A lényeg, hogy nagyjából egyforma szélesek legyenek. 20 percig sütöm.

Deszkára teszem és hagyom langyosra hűlni. Ekkor ferdén, ujjnyi vastagon felszeletelem és a szeleteket a vágott felükkel lefelé, visszateszem a tepsibe. 15 perc alatt ropogósra sütöm őket, mint egy pirítóst. Rácson kihűtőm, majd dobozban várja jobb sorsát. 3 hétig állnak el. Mi mindig ezt kínáljuk a vendégeknek a kávé mellé. Olaszországban járva ne hagyjuk ki. Az egyik legolcsóbb és legfinomabb csemege a pékségekben.

Itt van még róla pár információ.