Ó mascarpone, hadd simuljak csodás, fehér habjaid közé!

Az biztos, hogy nem tudok egy nyelvet beszélni azzal, aki nem szereti ezt a hedonista alapanyagot. Bármit képes feldobni. Komolyan egyszer még húslevesbe is tettem egy kanállal. Innen már nincs nagyon lejjebb.

A home made ricotta, túró már megvolt mindenkinek, akit érdekel a téma. Sőt a krémsajt is talán a nagy többségnek. De tejszínes, dús, aranyárú mascarponét nem hiszem, hogy sokan kevergetnek otthon. Nem fogok hazudni, megértem miért:

- Nem lesz sokkal finomabb a jó minőségű bolti mascarponénál.
- Nem lesz sokkal olcsóbb. Hacsak nem jutsz kedvező árú tejszínhez.
- Macerás, sokáig tart és kell hozzá egy maghőmérő is.
- Többet kell mosogatni, mint várnád.

De sokkal jobb érzés végigkövetni, hogyan lesz a friss tejszínből mascarpone sajt és abból egy eszméletlenül finom sajttorta. És tudjátok mit? Nekem ez elég ahhoz, hogy bajlódjak vele.

Hangsúlyozottan ne kezdjenek bele kezdők és türelmetlenek. Én az első kettőt úgy elszúrtam, ahogy kell (lett belőle nagyon finom krémtúró, de a cél nem ez volt).

A bejegyzés végén azért akad egy fejedelmi ráadás.

Elolvasom »

Múltkorában nagyobb mennyiségű tök landolt nálunk. Gyönyörű, húsos, nagy magjai voltak, sütésért kiáltottak. Megtisztítani a narancssárga rostoktól a csúszós magokat nem a legfelemelőbb munka, pláne nagy tételben, de megéri a fáradságot. Fűszerben elbír szinte bármit. Bármelyik zöld fűszer, sóval, borssal párosítva helyből jó. Én csípősre vágytam, így csak sót, borsot és egy friss chili paprikát kapott. Mint mindenből, ebből is sokkal finomabb a házi verzió, mint a zacskós.

Elolvasom »

Bár a cím úgy lenne igaz, hogy fűszeres háromszögek sörkorcsolya + gyárlátogatás Kőbányán.

Hogyan készül? fan vagyok, amióta csak megy a tv sorozat. Már a gyártósorok látványa, mozgása is teljesen lázba hoz. Kattog, zajos és az életben gyakran büdös (voltam egy autógumi gyárban) is, de kit érdekel, amikor végtelenítve lehet látni a szalagokon, alapanyagból termékké alakuló folyamatot?
Pár marék árpa, komló, víz, ez+az, napfényben gyönyörűen megcsillanó zöld üvegek, némi főzés, tánc a szalagon és kész a palackba zárt, aranyló, hűsítő élmény.
A Dreher Sörgyárak Zrt. vendégeként látogattam el drága másodapámmal felvértezve, a Kőbányai Sörgyárba egy titkos gasztroblogger találkozóra.

Természetesen nem mentem üres kézzel. A családunkban listavezető sörkorcsolya receptje és képes, videós élménybeszámoló az Elolvasom linkre kattintva olvasható.

Elolvasom »

A gyógyszerek, táplálék kiegészítők korában, nagyon fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk arra, mit eszünk meg egészség címszó alatt. Helyes és kiegyensúlyozott táplálkozásra, több esetben ételallergia mellett is van lehetőség. Pl. elég rendes mennyiségű kalciumot tudunk bejuttatni mákkal, és a hangsúly itt azon van, hogy természetesen. Nem kivonva, kémcsőben kutyulva.
Itt egy remek cikk a mákról és egy érdekes történet.
A kalcium az emberi test számára rendkívül fontos ásványi anyag. Szüksége van rá a csontjaiknak, a szívizomzatnak, az immunrendszernek és vérünk sem alvadna meg sérülés után nélküle. A mák kiemelten sokat tartalmaz.
A mák szenvedélyem nem szorul bemutatásra. Egyszerűen imádom minden formájában és fajtában. A ribizli bokrok a kerítés mellett naponta érlelnek be pár maroknyi finom, zamatos gyümölcsöt. Olyan recepten gondolkodtam, amiben össze tudom kombinálni a mákot, a gyümölccsel, de ne legyen túl tömény és ne kelljen vele sokáig vacakolni. Így született ez a zamatos, könnyű kísérője a jegeskávénknak. Mi tejlekvárral vékonyan megkenve ettük, de önmagában vagy lekvárral megkenve is jó.

Elolvasom »

Nem, nem, ez nem a Dulche de Leche. Kedvenc francia magazinomban, a Cuisine et Vins de France -ban olvastam pár évvel ezelőtt a tejlekvárról, mint nagymama főzte, kedves édességről. A cikk író, kedvesen emlékezett vissza a hűtőjük állandó szereplőjére, amiből vidáman kent a reggeli kiflire, kalácsra, kekszre, stb..
Nekünk meg 30 éve volt a "kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik" - féle mogyorókrém, lekvár és szevasz. Ezekkel szemben, ebben alig van cukor és mindenhez megy. A mandula eredetileg nem volt része a receptnek, én a tejport cseréltem erre, mert az nem volt a háznál. Nem érezni a mandulát ízében, csak a texturáját adja meg.

Elolvasom »

Anno a játszótéren sok anyukát fertőztem meg a sima túrógombóc receptemmel. Pedig az tényleg egy kis semmiség. A sima tésztáját nem szeretem vaníliával, cukorral turbózni, elnyomná a szép menza időket. Viszont eperrel töltve, már nem kapaszkodok görcsösen semmilyen ízemlékekbe. Az eper a durván vaníliás túró burokban megfőve teljesen átlényegül. Az íze kicsit elmélyül, a lekvárhoz hasonlóan finom, karamelles íze lesz.
A vendégek noha tudják, hogy eperrel töltött, mégis meglepődnek, amikor félbevágják a villájukkal. Minden túlzás nélkül, az elismerő sóhajok, evés közben garantálva lesznek.

Elolvasom »

Gyümölcsből sushi nem is olyan szokatlan. Vajon kinek jutott eszébe először? Én Ferran Adriàtól ihletődtem meg egy tv műsor kapcsán. Ugyan macerásnak tűnik, de egyáltalán nem az. Remek része lehet egy gyerekpartinak. Nagyjából csak sok tejberizs, sok gyümölcs, némi kókusz és kész az egészséges nasi a leghálásabb közönségnek.

Elolvasom »

Glikémiás index, glikémiás index... mantrázom már évek óta a családnak. Nagyon lassan haladunk az átállással. Pedig sokszor nem kell alku sem a váltáshoz. Rizsekből pl. a Basmati rizsnek a legbarátságosabb az indexe és az íze finomabb is a hagyományos rizsnél, mégis 2 év kellett hozzá, hogy csak azt vásároljuk a boltban.

A vörös lencsének szintén nagyon alacsony az indexe, de még mostanra se sikerült kiirtanom a jóval nehezebben főzhető, hizlalóbb hagyományos lencsét. Ráadásul, igen magas: élelmi rost, B vitamin, kálcium, vas, magnézium, kálium, foszfor és lecitin tartalma egyaránt. Hüvelyesek közül benne található a legtöbb vas és foszfor, ami a gyermekek számára nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez.

Az én fiam sajnos válogatós típus, és csak pástétom formájában hajlandó egyelőre megenni, így elég gyakran készül nálunk ez az olcsó, ízletes és gyors szendvicsfeltét.

Elolvasom »