Bár a cím úgy lenne igaz, hogy fűszeres háromszögek sörkorcsolya + gyárlátogatás Kőbányán.

Hogyan készül? fan vagyok, amióta csak megy a tv sorozat. Már a gyártósorok látványa, mozgása is teljesen lázba hoz. Kattog, zajos és az életben gyakran büdös (voltam egy autógumi gyárban) is, de kit érdekel, amikor végtelenítve lehet látni a szalagokon, alapanyagból termékké alakuló folyamatot?
Pár marék árpa, komló, víz, ez+az, napfényben gyönyörűen megcsillanó zöld üvegek, némi főzés, tánc a szalagon és kész a palackba zárt, aranyló, hűsítő élmény.
A Dreher Sörgyárak Zrt. vendégeként látogattam el drága másodapámmal felvértezve, a Kőbányai Sörgyárba egy titkos gasztroblogger találkozóra.

Természetesen nem mentem üres kézzel. A családunkban listavezető sörkorcsolya receptje és képes, videós élménybeszámoló az Elolvasom linkre kattintva olvasható.

Elolvasom »

Nehéz eltalálni keksz sütésnél azt az állapotot, amikor a külseje éppen jó, de a belseje még krémes, nedves. Ennél a keksznél elengedhetetlen a jó időzítés. Túlsütve maximum  pohárdesszertek, ropogós rétegeként tudom elképzelni. A tonkabab miatt egy nappal korábban neki kell állni, de ezt elhagyva, vagy vaníliával helyettesítve gyorsan elkészül.

Elolvasom »

(Mint látjátok megújult a Hedonism.hu. Nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült java részben egyedül megoldanom a grafikát és a kódot is. Különösebb terveim nincsenek, hiányoztatok, hiányoztam (oh, a sok rajongó levél). Folytatjuk, ahonnan abbahagytam.)

Ez a legnagyobb kedvenc keksz recept nálam. Ennél jobb folytatást nem tudok kitalálni. Kukoricalisztes, omlós, ízes, kellemes recept. Remek ajándéknak, vendégvárónak, reggelekre, szürke hétköznapokra. A legmorcosabb kollégám is elmosolyodik tőle.

Elolvasom »

Már vagy egy hónapja kerülgettem a diónugátot. Először vajjal és egy kis házi vanília pudinggal képzeltem el tortakrémként. Később bonbon tölteléket akartam belőle csiholni, némi rummal, pörkölt kakaóbabbal, de az első alkotásom ebből a finom alapanyagból mégis keksz lett.

Egy kevés diónugátmasszától is meglepően intenzív dió íze lesz a keksznek. Lehetne turbózni csokichipssel, pörkölt kakaóbabbal, durvára tört mandulával, mogyoróval, dióval, de én mostanában a homogén ételekre vágyom ezért maradt ilyen egyszerű.

Elolvasom »

Kekszek, kekszek, kekszek. Ezekben élek manapság. Én magam nem nagyon eszem, így főzni se főzök élménydús ételeket, csak a család kívánságait elégítem ki némi főzelék, és egybesült hús/fasírt, tükörtojás tengelyen egyensúlyozva. Na, de a sütemények és a keksz más tészta. Az minden nap készül (mert mindig kilopják a sütisdobozból és reggel csak morzsa van a dobozban). Kell a napi mosolyhoz. Így esténként bekeverek, reggelente pedig pikk-pakk kisütök. Ez egy nagyon egyszerű és nagyon finom, omlós keksz kávé, kakaó, tea mellé. Önmagában nem ajánlom eszegetni.

Elolvasom »

Tudom meleg van... akartam kezdeni, de mire ideértem ezzel a recepttel már lehűlt az idő. Én még a kánikula közepén sütöttem ezt a családomnak és meg kell mondjam, hogy ez egy csodálatos recept. Az öcsém még most se nagyon hiszi el, hogy nem bolti. Pont olyan lesz, mint a luxus vajaskeksz, amit fémdobozban árultak és mindig ropogós és zamatos volt. Ez nálam benne van a top 5 kekszben.

Bárcsak meg lehetne élni keksz sütésből. Szeretnék én lenni a kekszsütő néni. Embereknek csak és kizárólag örömöt és bűntudatot okozni. Stressz mentesen. Tökéletes álomfoglalkozás.

Elolvasom »

Azt mondják a háziak, hogy fagyit itthon tartani, nem elég a sütemények/kekszek helyett, mert a vendég elé már csak ne tegyünk pár gombóc hazait. Na és erre feltettem a teljesen logikus kérdést, hogy mi van akkor, ha sütit is nyomunk nekik bele?

Na ezért sütöttem hozzá, aranyos kis ostyaszerű, vékony kekszeket.

20 db-hoz
5 dkg mogyoró pirítva és darálva
10 dkg vaj/margarin
10 dkg liszt
5 dkg cukor

A hozzávalókat alaposan összegyúrom és a hűtőbe teszem 20-30 percre. A sütőt előmelegítem 180 C°-ra. A tésztát 2 mm vastagra kinyújtom, szaggatom tetszőleges formával, sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 8-10 perc alatt készre sül. Amint kihűl, jól zárodó kekszes dobozba teszem a felhasználásig. (Illetve el kell dugnom, mert a család fagyi nélkül is szeretné megenni.)

Itt van kép az eszközről.

Nálunk egy egészen erőteljes mákszenvedély uralkodik, igaz mi nem élünk semmilyen káros szenvedéllyel, ezért alakulhatott ki ez az "ártalmatlan" függőség. Amikor ráállok valamilyen új sütemény család felfedezésére, mint mondjuk anno a cookiek, akkor feltétlen kombinálok belőle egy mákos verziót. Biscottik esetében erre nem volt szükség, mert egy olasz oldalon volt mákos vagyis papaveros recept, de az oldalt nem találom, hogy linkelni tudjam.

36 darabhoz:

24 dkg liszt
1 tojás
2 tojásfehérje
15 dkg cukor
3 evőkanál darált mák
5 dkg darált dió
1/2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
fél citrom leve
1 citrom reszelt héja
pici só

Ahogy az lenni szokott, az összes szárazat összekeverem egy tálba, majd hozzácsapom a tojásokat és a citromlevet. Kézzel pikk-pakk összegyúróm és 13-15 cm széles, 2-3 cm magas hengerré formálva, egy sütőpapírral kibélelet lemezre teszem. Ezzel a tésztával könnyebben lehet dolgozni, mint a csokissal. Elég nehézkes a tészta maga, ezért könnyebb volt szép formásra alakítani.

170C°-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Deszkán 15-20 perc hűtés. Ferdén, ujjnyi vastagra szeletelés. Majd sutty vissza a sütőbe a vágott felével lefelé 10 perc pirulásra. Rácsra téve hagyom teljesen kihűlni, majd dobozban tárolom. 2-3 hétig tartható el.
Itt van még róla pár információ.

Ezt a receptet simán lehet készíteni dióval, mogyoróval, mandulával, pisztáciával, bármivel. Én kaptam ajándékba egy csomó kesudiót /naturt, sótlanul, pörköletlenül/, így született meg ez az olasz édesség, Magyarországba :)

48 darabhoz:
24 dkg liszt
10 dkg kesudió /durvára vágva, eyhén megpirítva/
1 egész tojás
2 tojás sárgája
18 dkg cukor /vagy 12 dkg gyümölcscukor/
10 dkg étcsokoládé durvára vágva
1 tk szódabikarbóna
pici só

A kesudió felét finomra őrlöm, szódabikarbónával, csokoládéval, sóval, maradék kesudióva és a liszttel összekeverem. Közepébe mélyedést készítek és beleütöm a tojásokat. Addig keverem, amíg összeáll és egyenletes lesz. Elég gyorsan megvan.

A sütőt 170 C°-ra előmelegítem, és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tésztát két felé osztom (vagy négyfelé, tepsitől is függ), és egyenként kb. 10-13 cm széles, 2-3 cm magas hengerré alakítom, egymás mellé a tepsiben. Eléggé ragacsos, nem igazán lehet vele szépen dolgozni, inkább csak pacsmagolom a kezemmel. A lényeg, hogy nagyjából egyforma szélesek legyenek. 20 percig sütöm.

Deszkára teszem és hagyom langyosra hűlni. Ekkor ferdén, ujjnyi vastagon felszeletelem és a szeleteket a vágott felükkel lefelé, visszateszem a tepsibe. 15 perc alatt ropogósra sütöm őket, mint egy pirítóst. Rácson kihűtőm, majd dobozban várja jobb sorsát. 3 hétig állnak el. Mi mindig ezt kínáljuk a vendégeknek a kávé mellé. Olaszországban járva ne hagyjuk ki. Az egyik legolcsóbb és legfinomabb csemege a pékségekben.

Itt van még róla pár információ.

Nálunk ez a legkedveltebb keksz. Mondhatnám úgy is, hogy ez Öcs kedvence, mert az lesz nálunk a kedvenc, amit ő választ. Szoktam áfonya helyett mazsolával is készíteni. Mikor, mihez van kedvem. Az biztos, hogy készen van mindennel együtt 25 perc alatt.

15 dkg rétes liszt
1 tojás
18 dkg barna cukor
12 dkg vaj/margarin
5 dkg zabpehely
5 dkg aszalt vörösáfonya
8 dkg durvára vágott dió
1 tk vanília kivonat/aroma
1/2 tk szódabikarbóna
pici só

Az áfonya szemeket jól megmosom, utána pedig hagyom 4 kört futni a mikróban, egy bögre vízben. Sűtőt most is 180 C°-ra hergelem. A tojás, cukor, vaj, vanília és pici sót jól összekeverem, habosra. Liszt és a szódabikarbóna ismét gyorsan összekavarodik, majd a zabpehellyel, dióval és a lecsöpögtetett áfonyával együtt megy a vajas keverékhez. Alaposan összekeverem, majd kanállal sütőpapírra, aztán vizes kézzel formát adok nekik. 15 percig sütöm, amíg nem kap egy kis aranybarna színt. Rács helyett dobozban hűtöm.