
Már vagy egy hónapja kerülgettem a diónugátot. Először vajjal és egy kis házi vanília pudinggal képzeltem el tortakrémként. Később bonbon tölteléket akartam belőle csiholni, némi rummal, pörkölt kakaóbabbal, de az első alkotásom ebből a finom alapanyagból mégis keksz lett.
Egy kevés diónugátmasszától is meglepően intenzív dió íze lesz a keksznek. Lehetne turbózni csokichipssel, pörkölt kakaóbabbal, durvára tört mandulával, mogyoróval, dióval, de én mostanában a homogén ételekre vágyom ezért maradt ilyen egyszerű.
Kekszek, kekszek, kekszek. Ezekben élek manapság. Én magam nem nagyon eszem, így főzni se főzök élménydús ételeket, csak a család kívánságait elégítem ki némi főzelék, és egybesült hús/fasírt, tükörtojás tengelyen egyensúlyozva. Na, de a sütemények és a keksz más tészta. Az minden nap készül (mert mindig kilopják a sütisdobozból és reggel csak morzsa van a dobozban). Kell a napi mosolyhoz. Így esténként bekeverek, reggelente pedig pikk-pakk kisütök. Ez egy nagyon egyszerű és nagyon finom, omlós keksz kávé, kakaó, tea mellé. Önmagában nem ajánlom eszegetni.
Anyunál találtam meg ezt a receptet, amit ő egy másik lánynál talált, aki szintén találta a nem tudom kinél és így tovább. Terjed konyháról-konyhára a jó kis sós vendégváró, szeretem az ilyeneket. Ezért is voltam büszke, amikor a burgonyáim bejárták pár blogger konyháját, noha az érdem nem az enyém.
Tudom meleg van... akartam kezdeni, de mire ideértem ezzel a recepttel már lehűlt az idő. Én még a kánikula közepén sütöttem ezt a családomnak és meg kell mondjam, hogy ez egy csodálatos recept. Az öcsém még most se nagyon hiszi el, hogy nem bolti. Pont olyan lesz, mint a luxus vajaskeksz, amit fémdobozban árultak és mindig ropogós és zamatos volt. Ez nálam benne van a top 5 kekszben.
Bárcsak meg lehetne élni keksz sütésből. Szeretnék én lenni a kekszsütő
néni. Embereknek csak és kizárólag örömöt és bűntudatot okozni. Stressz
mentesen. Tökéletes álomfoglalkozás.
Azt mondják a háziak, hogy fagyit itthon tartani, nem elég a sütemények/kekszek helyett, mert a vendég elé már csak ne tegyünk pár gombóc hazait. Na és erre feltettem a teljesen logikus kérdést, hogy mi van akkor, ha sütit is nyomunk nekik bele?
Na ezért sütöttem hozzá, aranyos kis ostyaszerű, vékony kekszeket.
20 db-hoz
5 dkg mogyoró pirítva és darálva
10 dkg vaj/margarin
10 dkg liszt
5 dkg cukor
A hozzávalókat alaposan összegyúrom és a hűtőbe teszem 20-30 percre. A sütőt előmelegítem 180 C°-ra. A tésztát 2 mm vastagra kinyújtom, szaggatom tetszőleges formával, sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 8-10 perc alatt készre sül. Amint kihűl, jól zárodó kekszes dobozba teszem a felhasználásig. (Illetve el kell dugnom, mert a család fagyi nélkül is szeretné megenni.)
Nálunk egy egészen erőteljes mákszenvedély uralkodik, igaz mi nem élünk semmilyen káros szenvedéllyel, ezért alakulhatott ki ez az "ártalmatlan" függőség. Amikor ráállok valamilyen új sütemény család felfedezésére, mint mondjuk anno a cookiek, akkor feltétlen kombinálok belőle egy mákos verziót. Biscottik esetében erre nem volt szükség, mert egy olasz oldalon volt mákos vagyis papaveros recept, de az oldalt nem találom, hogy linkelni tudjam.
36 darabhoz:
24 dkg liszt
1 tojás
2 tojásfehérje
15 dkg cukor
3 evőkanál darált mák
5 dkg darált dió
1/2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
fél citrom leve
1 citrom reszelt héja
pici só
Ahogy az lenni szokott, az összes szárazat összekeverem egy tálba, majd hozzácsapom a tojásokat és a citromlevet. Kézzel pikk-pakk összegyúróm és 13-15 cm széles, 2-3 cm magas hengerré formálva, egy sütőpapírral kibélelet lemezre teszem. Ezzel a tésztával könnyebben lehet dolgozni, mint a csokissal. Elég nehézkes a tészta maga, ezért könnyebb volt szép formásra alakítani.
170C°-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Deszkán 15-20 perc hűtés. Ferdén, ujjnyi vastagra szeletelés. Majd sutty vissza a sütőbe a vágott felével lefelé 10 perc pirulásra. Rácsra téve hagyom teljesen kihűlni, majd dobozban tárolom. 2-3 hétig tartható el.
Itt van még róla pár információ.
Ezt a receptet simán lehet készíteni dióval, mogyoróval, mandulával, pisztáciával, bármivel. Én kaptam ajándékba egy csomó kesudiót /naturt, sótlanul, pörköletlenül/, így született meg ez az olasz édesség, Magyarországba :)
48 darabhoz:
24 dkg liszt
10 dkg kesudió /durvára vágva, eyhén megpirítva/
1 egész tojás
2 tojás sárgája
18 dkg cukor /vagy 12 dkg gyümölcscukor/
10 dkg étcsokoládé durvára vágva
1 tk szódabikarbóna
pici só
A kesudió felét finomra őrlöm, szódabikarbónával, csokoládéval, sóval, maradék kesudióva és a liszttel összekeverem. Közepébe mélyedést készítek és beleütöm a tojásokat. Addig keverem, amíg összeáll és egyenletes lesz. Elég gyorsan megvan.
A sütőt 170 C°-ra előmelegítem, és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tésztát két felé osztom (vagy négyfelé, tepsitől is függ), és egyenként kb. 10-13 cm széles, 2-3 cm magas hengerré alakítom, egymás mellé a tepsiben. Eléggé ragacsos, nem igazán lehet vele szépen dolgozni, inkább csak pacsmagolom a kezemmel. A lényeg, hogy nagyjából egyforma szélesek legyenek. 20 percig sütöm.
Deszkára teszem és hagyom langyosra hűlni. Ekkor ferdén, ujjnyi vastagon felszeletelem és a szeleteket a vágott felükkel lefelé, visszateszem a tepsibe. 15 perc alatt ropogósra sütöm őket, mint egy pirítóst. Rácson kihűtőm, majd dobozban várja jobb sorsát. 3 hétig állnak el. Mi mindig ezt kínáljuk a vendégeknek a kávé mellé. Olaszországban járva ne hagyjuk ki. Az egyik legolcsóbb és legfinomabb csemege a pékségekben.
Nálunk ez a legkedveltebb keksz. Mondhatnám úgy is, hogy ez Öcs kedvence, mert az lesz nálunk a kedvenc, amit ő választ. Szoktam áfonya helyett mazsolával is készíteni. Mikor, mihez van kedvem. Az biztos, hogy készen van mindennel együtt 25 perc alatt.
15 dkg rétes liszt
1 tojás
18 dkg barna cukor
12 dkg vaj/margarin
5 dkg zabpehely
5 dkg aszalt vörösáfonya
8 dkg durvára vágott dió
1 tk vanília kivonat/aroma
1/2 tk szódabikarbóna
pici só
Az áfonya szemeket jól megmosom, utána pedig hagyom 4 kört futni a mikróban, egy bögre vízben. Sűtőt most is 180 C°-ra hergelem. A tojás, cukor, vaj, vanília és pici sót jól összekeverem, habosra. Liszt és a szódabikarbóna ismét gyorsan összekavarodik, majd a zabpehellyel, dióval és a lecsöpögtetett áfonyával együtt megy a vajas keverékhez. Alaposan összekeverem, majd kanállal sütőpapírra, aztán vizes kézzel formát adok nekik. 15 percig sütöm, amíg nem kap egy kis aranybarna színt. Rács helyett dobozban hűtöm.
Nagy reményeket fűztem ehhez a recepthez. Puha belsőt reméltem, ám helyette ropogós, nagyon kókuszos kekszet kaptam. Kifejezetten jó lett, bár nekem kicsit zsíros. Legközelebb kevesebb vajat teszek bele, az biztos, meg az is, hogy nem most sütöttem utoljára.
7 dkg teljeskiörlésű liszt
8 dkg rétes liszt (természetesen lehet használni bármilyen lisztet, csak 15 dkg legyen összesen)
1 tojás
15 dkg barna cukor
20 dkg vaj/margarin
10 dkg kókuszreszelék
1/2 citrom reszelt héja
1/2 tk szódabikarbóna
pici só
A vajat, cukrot, citromhéjat és tojást jól összehabosítom robotgéppel. A lisztet jól összekeverem (én személy szerint, zacskóba szórom az egészet és ott rázom össze) a sóval, szódabikarbónával és kókuszreszelékkel, majd a vajas részhez keverem. Fél óra a hűtőben. Sütőt 180 C°-ra hergelem. Kettő tepsi, vajazása vagy sűtőpapírozása. Kanállal kis halmokat szaggatok, egymástól jó messze, mert ez nő, mint a disznó. Vízes kézzel lelapítgatom egy kicsit, mint egy csapás vonalat mérve a terjeszkedésének és mehetnek a sűtőbe. Én egyszerre sütöm a két tepsit, így 14 perc kellett nekik (akkor jó, ha szép barna). Rácson kellene hűteni, de én lusta voltam, így is tökéletes lett.
2 tojás
1 csésze vaj vagy margarin
1 csésze finom liszt
1 csésze rétes liszt
pici só
1 teáskanál sütőpor
1 /2 teáskanál szódabikarbóna
1 csésze cukor
1/2 csésze barnacukor
1 zacsi vanilíás cukor
1/2 csésze durvára vágott dió
1/2 csésze szeletelt mandula
2 csésze csoki chips /én apróra vágom a táblás étcsokit, minimum 70%-os kakaótartalmút/ Ez kb. egy 20 dkg-os tábla
Kikeverem a tojást, a vajjal és a cukrokkal. Az összes többi hozzávalót, lazán összekeverem egy másik tálban. /Igazából nem szoktam ehhez egy másik tálat koszolni, hanem a tojásos keverékre szórom a lisztet, aztán erre rá a többit és a ott keverem el lazán , de ez a barátnőmnek mindig csomókat eredményez, nekem nem. Mindenki döntsön képessége szerint./
Majd a kettőt összeforgatom, amint összeáll befejezem, nem szabad túl keverni.
Hűtőbe legalább fél óra, maximum 3-4 óra.
Kiskanállal kiszaggatom, sütőpapírra, és egy belisztezett pohár aljával, lelapítgatom őket. Én azt szeretem, ha szabálytalan lesz.
200 C°-on 10-15 percig sütöm. Sütőből rácsra, onnan hidegen fémdobozba, egy hónapig rendben van.
RSSbalinto 2006