A jelen oldalon található valamennyi írás, fotó és egyéb képi anyag az oldal szerkesztőjének szellemi terméke, így szerzői jogvédelem alatt áll. Bármely a jelen oldalon található írás csak az oldal tulajdonosának írásbeli hozzájárulásával használható fel.
Axi's
Chili és Vanilia
Cseresznye
Dolce Vita
Ecet és olaj
Fakanál
Fincsiségek
Fűszeres Eszter
Ízbolygó
Kicsi Vú
Lila Füge
Lilahangya
Nemisbeka
Okostojás


[Fűszeres Eszternek és a Hetedhét Pásztortűznek]
- Te Anna, bográcsoljunk.
- Oké, bográcsoljatok!
Sosem ismertem olyan "tűzmestert", aki mellett élvezet lett volna a bográcsban főzés, aknamezőn járkálás helyett. Egyenletes tűz? Ugyan. Olyan nálunk nem volt. Készíthettem én bármekkora méretű, fajtájú fákat a tűzhely mellé.
De aztán időnként bejelentkezik 40+ vendég (ne építsetek medencét a kertbe) és akkor kénytelen az ember engedni és tanul, gyakorol, kiönt, zsíroskenyeret ken, belejön. Ma már szívesen venném elő csak a családnak is.
Padlizsános-káposztás ragu bográcsban

Na kommerszet nem. Arra ott van a papa/mama. Nyár elején bejöttek a fejembe törökök a joghurtjukkal, a spanyolok az idétlen párosításokkal és a lila mániámból kifolyólag megszületett ez a recept. Kb. 4-5 alkalommal került rá sor. Ma pedig a receptverseny tiszteletére, de most honnan akasszak le kb. 10 embert, hogy elfogyjon?
Az első kínai ihletésű oldalasom nagyon pocsék lett. Tényleg csak egy kis Erős Pistával ment el balhé nélkül. Jó sokáig nem is nyúltam többet ilyesmihez, de csak piszkált engem ez a kudarc, így nagy nehezen kikísérleteztem azt a verziót, ami viszi a pálmát.
Ez egy tipikus, "összedobom 15 perc alatt, és utána 1 óra múlva kapkodva rántom ki a sütőből a családi asztalra, mert elfeledkeztem róla", fogás. Nagyon szeretem népünnepélyek alkalmával tálalni, mert nincs olyan gyerek, akinek ez nem ízlene. Persze a laktózérzékenyek kivételt képeznek, de erről mindig tájékozódom a meghívásnál.
Még csak május van, de én már most szeretném elindítani a befőzös receptjeim sorát, hogy aki akar, időben rákészülhessen.
Kezdjük a legalapvetőbbel. Lecsó. A családi lecsónkat, mindenki csodálkozva nézi/méregeti. Ez nem is lecsó, mondják sokan. Pedig szerintem ez a rendes és biztos vagyok benne, hogy sokan készítik még el így. A mamám nem volt egy nagy kísérletező, biztosan tanulta valakitől.
Kétfélét szoktunk eltenni.
Egy baromi nagy adagot, bográcsban megfőzve, két literes- egy literes zacskókba kiporciózva, amit már csak olvasztani és feljavítani kell. Ebbe 15 kg hagyma, 12 kg tvpaprika (sok narancssárgás színűvel), 3 kg bogyiszlói és 10 kg paradicsom, só, bors kerül.
A másikba csak paprikát és paradicsomot "rottyantok" össze egyenlő arányban. Kicsi, 0,3 és 0,5 literes zacskókban teszem le. Ezek mennek a pörköltbe, paprikás krumpliba, lecsós hús, fűszeres krumpli, stb. alá. A hagymát ilyenkor mindig frissen teszem az ételbe.
No nézzük akkor a családi, extra lecsót.

Az otthoni gyros gyártást már biztosan sokan kitalálták előttem és sokan hasonlóan dolgozhatunk. Legalábbis nem nagyon hiszem, hogy lenne más útja ennek.
Ez nagyon sok baráti összejövetelen aratott sikert a baráti körömben. Mindenki szereti az olyan ételeket, amiket magának állíthat össze, ha nem túl időigényes vagy pancsolós. Az asztalra egyszerűen kiteszem a felszeletelt uborkát, paradicsomot, hagymát és a chili szószt, tzatzikit. Mehet mellé a husi és a falafel. Husiból több féle is lehet. Én csináltam már olyat, hogy a grill csirkésnél vettem 2-3 csirkét és azt tépkedtem fel kis darabokra, kicsit átpirítottam fokhagymás olajon, némi borssal és kész. Na meg a pita.
Én többnyire ötvenesével veszem a pitát és tizesével fagyasztom le. A Thököly út és a Dózsa György saroktól, kicsit visszább a Keleti fele van egy Pita Sütőde nevű bolt. Ott helyben sütik és árulják (mindenféle lepénykenyér van). Legutóbb 70 Ft/db áron vettem. De, ha éppen kifogyok és nem járok a városban akkor, találomra odamegyek gyros árusokhoz és veszek tőlük. Soha senki nem utasított vissza. Ők viszont drágábban adják.
Falafel golyókkal nem szoktam vesződni. A bolti mirelit (zöld zacskós) nagyon finom. A hússal két eljárás lehetséges. Eleinte úgy készítettem, hogy pácoltam a húst egyben 4-5 napig, majd egyben sütöttem meg a kacsa sütőben/Pataki/Római. Ebből vágtam vékony szeleteket. Ám most már majdnem mindig úgy készítem, mint ha Brassóit készítenék. Vékony csíkokra vágom és serpenyőben először hirtelen átpirítom, majd fedő alatt puhára párolom. Ez a módszer sokkal ízletesebb.
Személyenként
10-15 dkg hús (bármilyen állat, nem túl zsíros alkatrésze)
görög fűszerkeverék, bors, só, chili por a húsra (többnyire utálom a kész/gyári keverékeket, de ez egy nagyon jól eltalált keverék)
10 dkg tzatziki
Fél paradicsom
Fél lila hagyma (mi azzal szeretjük, de lehet bármilyen hagyma)
2-3 szelet uborka
Chili szósz/erős Pista
1 pita
A pitát először skalpolni kell, majd a mikróban pörgetni fél percet. Nagyon szépen kinyílik magától, mindegyik. Én úgy szoktam, hogy belül megkenem vékonyan tzatzikivel, és némi chili szósszal az egyik oldalát, majd erre rétegezem a husit/falafelt, tzatzikit és a zöldségeket. Nagyon kiadós lesz.
Láttam már grillen sült hússal/zöldséggel töltött gyrost is, biztos jó lehet.
Eredetileg a fehér szószban nincs uborka, vagyis uborka mentes tzatziki a fehér szósz, de nekem jobban bevált a jó öreg tzatzikivel.
Van aki szereti oliva olajjal meglocsolni a kész szendvicset. Mi nem szoktuk, túl tömény lenne. El lehet előre készíteni, uszonnának, vagy tízórainak elvinni. Jól bírja a gyűrődést és friss marad az alufóliában.
Amikor február elején olvastam KicsiVú, pontosabban Anyukája receptjét, éreztem, hogy ezzel dolgom lesz.
Ma komoly fizikai munkával kezdődött a nap. Természetesen éhgyomorra, mert én tényleg képtelen vagyok reggel enni, így dél körül kopogó szemekkel tértem haza. Gyorsan és laktatót akartam enni, mert délután megyek vissza a dandárba. Nem is volt kérdés, hogy vizet teszek fel forrni, tésztának. A tésztánál nincs gyorsabb és laktatóbb étel. Na, de mi legyen a tésztán? Tanakodtam, majd a házi szarvaskolbászunk látványa, élből behívta az agyamba, KicsiVú tésztájának a képét. De még észrevettem egy fél paprikát és három fél paradicsomot is, amit ki tudja, hogy ki és mikor vágott meg. Erősen fonnyadásnak indultak már. Volt egy negyed tömlős sajt is, szintén beszáradt nyílással. Kihúztam mellé még egy újhagymát is és 2 gerezd fokhagymát, mert intenzív ízekre vágytam.
20 dkg makaróni
kb. 10 cm kolbász apróra vágva
1 szál újhagyma karikázva
3 fél paradicsom apróra vágva
fél paprika apróra vágva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
negyed tömlő krémsajt
1 kis pohár tejföl
bors, só, majoránna
sajt a tetejére
Amint megfőtt a tészta leszűrtem és hagytam egy szűrőben lecsöpögni. A fazekat úgy, ahogy volt, visszatettem a tűzre és már dobtam is bele a kolbászokat, paradicsomot és a paprikát. Nem szabad túl erős tűzön sütni, mert akkor a kolbász szaftja elpárolog, és a hús keményre sül (mint minden füstölt hústermék).
Amint úgy éreztem, hogy kolbászokból kisült mindent, beledobtam a karikákra vágott újhagymát és feljebb vettem a lángot.
Elég hamar megfonnyadt a hagyma. Ekkor borítottam bele a tejfölt, tömlős sajtot, fokhagymát. Tekertem bele borsot, egy csipet sót, 3 nagy csipet morzsolt majoránnát és összerotyogtattam. Kb. 2 percig hagytam főni őket, amikor beledobtam a tésztát és jól elkevertem.
Füstölt karavánt reszeltem rá és jól megettem a felét. Többet nem bírtam.
Gyermek mellett megnőtt a konyhában, sütőben készíthető főételek sora. Ez a recept sokunk kedvence, de még emlékszem az első alkalomra, amikor készült. Mindenki bizarr mosollyal nyugtázta, ahogy vágtam a répát rendületlenül a serpenyőbe. Nem akarták megkóstolni, csak amikor már látták, hogy ettem és túléltem, sőt szedtem még :o)
60 dkg hús (karaj, fehérpecseny, szűz, tarja, csirke/pulyka mell, stb.) vékony szeletekre vágva
4 nagy sárgarépa (hámozva, karikákra vágva)
2 fehérrépa (hámozva, karikákra vágva)
2 közepes fej hagyma (karikákra vágva)
4 gerezd fokhagyma (egyben hagyva)
1 dl zsír/olaj
fűszerek (nálunk só, bors, majoranna, de lehet vegetázni, vagy egyéb fűszereket bevetni)
mustár (nálunk csípős francia)
Én előszeretettel sütök a teflon lábasaimban a sütőben is. Tehát az egyik kerek teflonosom aljára leterítem egy rétegben a fele fűszerezett, mustárral bekent husit. Rá pakolom az összes hagymát és fokhagymát és megszórom némi sóval, borssal. Majd jöhet a maradék husi, amire rápakolom az összes répát vegyesen rakosgatva. Némi só, bors. Majd nyakon öntöm a megforrósított (semmi cicó, bögre+mikró) zsírral. Finnyásabbja készítse olajjal. Lefedem egy hőálló fedéllel, de az alufólia is tökéletes. Ha valaki kacsasütőbe/rómaitálba/agyagedényben/stb. nyomatja akkor értelemszerűen a megfelelő eszközzel.
Beteszem a hideg sütőbe, és 180-190 C°-on sütöm 1 órán át. Néha olyan kedvem, hogy dobok bele egy marék mirelit borsót is. Úgy is nagyon finom.
Nálunk kétféle van. Egy, ahogy esik, úgy puffan, érzésre miből mennyit. Illetve a vérprofi, előre kiméricskélt, mindig jól sikerülő, tökéletesen sós, fűszeres, stb.. Neketek az utóbbit írom le, mert az előbbit nem is nagyon lehet. Azt csak úgy, ha mellém álltok, amikor csinálom és lesitek, hogy a kezem éppen, miből mennyit csíp.
Ezt a változatot csináljuk gyakrabban és a vendégeknek is ezt kínáljuk. Nagyon baráti dolog, előre felszeletelni és egy kenyeres kosárral, némi zöldséggel kitenni egy pultra. Mindenki kényelmesen tud belőle venni magának egy szalvétával, és enni. Ráadásul nagyon kiadós és nem túl drága.
1,20 kg darált hús (lehet marha és sertés vegyesen)
4 db zsemle
3 db tojás
3 dkg só
1 sűrített paradicsom
20 dkg zsír
1 evőkanál örölt kömény
10 dkg vöröshagyma
1,5 dkg fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
0,7 dkg törött bors (nálam csakis frissen örölt van)
1 dkg majoranna
3 dkg zsemlemorzsa
A húst egy nagy keverő tálba teszem. A zsemléket vízbe áztatom. A hagymát a lehető legapróbbra felvágom. Nehogy nekem valaki turmixoljon. Akkor már inkább a girbe-gurba nagyobb darabok. A turmixolástól, sok savat adna ki.
A zsírt felolvasztom lassan és beleteszem a hagymát párolódni. Rádobom a majorannát, köményt, borsot, sót. Amikor úgy látom, hogy a hagyma üveges, lehúzom a tűzről és rányomkodom a fokhagymát és beledobom az apróra vágott petrezselyemzöldet.
Majd beledobom a sűrített paradicsomot is, így egy nagyon jó kis fűszerpasztát kapunk, amit könnyű egyenletesen eloszlatni a húson.
tudom, randa kép lett, de a lényeg kivehető
A zsemléket nagyon alaposan kinyomkodom. Ezt a lépést semmiképpen nem éri meg elsietni, mert, ha túl vízes marad a zsemle, akkor a fasírtunk nem lesz az igazi.
A húsra ráütöm a 3 tojást, majd erre teszem a zsemléket és végül a fűszeres kencét zúdítom rá. Én egyből kézzel szoktam belemászni, mert a hideg husi rögtön lehűti a forró zsírt, de érzékenyek kezdhetik fakanállal is összekeverni. Amikor már a kezünkkel annyira összedolgoztuk, hogy mindenhol egyneműnek látszik, hozzáöntöm a morzsát, apránként. Annyi kell bele, hogy egy jó kis képlékeny állagú masszánk legyen, amit formázni is lehet.
ez a kép pedig szavakra se nagyon méltó olyan ronda, de kezdő háziasszonyként mindig örültem eféle szemléltetésnek avagy vissza a gyökerekhez :)
A sütőt ekkor előmelegítem 190 C°-ra. Vagy egy formába /őzgerinc, tégla, hasáb, stb./ teszem, amit előtte kiolajzok vékonyan és zsemlemorzsával beszórom, vagy egy tepsin formázok belőle csinos kis hasábot. Nálam általában 50-60 perc alatt sül készre. A túlsütés súlyvesztéssel és kiszáradással jár.
Tölteni szoktam:
- főtt tojással (ehhez a mennyiséghez 8db kell, néha félbevágva teszem bele)
- kolbásszal (ebben az esetben a masszába szoktam tenni egy nagy evőkanál dijoni mustárt)
- angol zeller szárával, sajttal, szárított paradicsommal (ebben az esetben teszek oregánót is a masszába)
- párolt fehér és sárgarépával
- sült paprikával és cukkinivel
Vannak olyan elvetemültek, akik beszokták kenni kívülről egy felvert tojással, de nekem az nem jött be.
Ha nem formában sütöm, akkor a tetejére szoktam bacon szalonnát tenni, hogy adjon neki egy kis füstölt ízt és csinosabb is lesz tőle, ami vendégek esetén direkt jó.
Ha formában sütöm, akkor nekem az alja, mindig világosbarna marad. Ezért petrezselyemzöldet, vagy pirospaprikát szitálok rá. Ez egy hideg étel, így szeletelni is csak hidegen szoktam. Melegen szétforgácsolódik.
Előre szólok, hogy nincsenek pontos mértékegységek megadva, mert gyakorló háziasszonyok kérték a receptet. Ha valaki igényt tart arra, hogy megmérjem mennyi a hús, a tejföl, a palacsinta, stb.. akkor megmérem és nagyon szívesen leírom, de feleslegesen nem akartam fáradni vele. Továbbá, ha valaki nem tud pörköltet vagy palacsintát készíteni, az is szóljon, azt is elmondom szívesen.
Úgy kezdődik, hogy első nap főzöl a családnak pörköltet (hagyományosan a sertésből, debátran használhatsz marhát, pulykát, csirkét, borjút, ami nálatok a menő). Esetleg csinálsz desszertnek palacsintát (cukor nélkül, mert az igazi palacsintában csak só van). Másnapra marad egy csomó pörkölted, de nem akarod még egyszer azt tálalni, ezért gondos háziasszonyként még este megfőzöl héjában pár krupmlit, amit utána hámozol és guszta karikákra vágsz, majd hagymával együtt, saláta lébe rétegezed. Ez lesz a hagymás krumplisaláta (kell neki egy este a hűtőben, hogy igazán finom legyen).
Másnap a pörkölt szaftját leszeded a húsról és félreteszed. A husikat, pedig húsdarálón ledarálod. Főzöl rizst. Ha lehet, akkor a hosszú és pergős fajtát választod hozzá. Kb. annyi főtt rizst, amennyi a husi 1/3-a, hozzá keversz a ledarált húshoz. Belecsapsz egy darab tojást, kicsit borsozod, sózod, jól összekevered az egészet.
A palacsintákat megtöltöd. Nem tekered (mert ez nem desszert), nem háromszögeled (mert ez nem gundel), téglatest formájára hajtogatod. Az összes palacsintát, szépen egymásnak támasztva beteszed egy tepsibe és alufóliával lefedve sütöd 180C°-on egy fél órát. Közben egy nagy pohár tejfölbe, bele kevered a pörkölt szaftját. Szintén sózod, borsozod, ízlés szerint. Ha kevés a szaftod, akkor pirospaprikával és fokhagymával csalsz. A salátával, szósszal tálalod.