Szalonspicc
Mascarpone
Bonbon

A jelen oldalon található valamennyi írás, fotó és egyéb képi anyag az oldal szerkesztőjének szellemi terméke, így szerzői jogvédelem alatt áll. Bármely a jelen oldalon található írás csak az oldal tulajdonosának írásbeli hozzájárulásával használható fel.

Szerteágazó webes munkáim mellett, a csokoládé és a sütemények világát fedezem fel. Hétköznapjaim a kisfiam, a műhely és a számítógép háromszögében, kalandokkal telve zajlanak.
Axi's
Chili és Vanilia
Cseresznye
Dolce Vita
Ecet és olaj
Fakanál
Fincsiségek
Fűszeres Eszter
Ízbolygó
Kicsi Vú
Lila Füge
Lilahangya
Nemisbeka
Okostojás

Két féle képpen lehet diógrillázst készíteni. Félénken/lassan, bevállalósan/gyorsan. Én az utóbbi aktegória vagyok, így felaprítottam durvára 3 marék diót és 2 marék cukor társaságában egy kis lábosba tettem.
Alacsony fokozattól egy kicsit erősebbel (nekem kerámialaposom van, négyesen nyomattam 12 a max.) kezdem el főzni. Amint hallom, hogy pattog a dió vékony hártyája, elkezdem kevergetni, rázogatni. Így a diókat egysével bevonja majd a finom karamell réteg és nem kell majd utólag ledarálni. Addig pirítom/főzöm, amíg nem lesz szép barna a karamell réteg a diókon. Néha kicsit kevésnek tűnik a cukor, akkor utána borítok egy adagot. Hamar utoléri a többit az olvadásban.
Végül egy mélytányért, vékonyan kiolajozok (nem igaz, mert ezzel szoktam kezdeni, mert a karamella hamar lekap, nincs idő ilyesmivel vacakolni) és átöntöm a diót. A lábasba vizet öntök és felforralom a kevergető kanalammal egyetemben, hogy a lábasomra ragadt kulimásztól pikk-pakk megszabadulhassak. Nem érdemes ezt halogatni, mert nincs rosszabb a karamell suvickolástól.
A lassú módszer egyébként: Cukrot kell karamellizálni és amikor világos barna, hozzá kell adni a diót. Majd addig rotyogtatni, amíg nem lesz szép barna a karammel. Majd egy olajozott tálcára átborítani, és aprítógépben durvára darálni, mert ez összeáll egy nagy lappá.
Hátránya számomra, hogy a dió kevés ideig van a forró közegben és nem puhul meg, és érik össze annyira, mint a fentebbi módszerrel.
Gyakorlat kell hozzá, de biztosíthatok mindenkit, hogy ezt csak egyszer szúrja el mindenki. 1 alkalom alatt ki lehet tapasztalni a mikéntjét.
Szoktam csinálni mandulával, mogyoróval, és egyéb olajos magvakkal is.
Korábban már említettem, hogy én nem sokat vacakolok, amikor csokimázra kerül sor. Fogok egy bögrét és beledobom a csokikockákat (mindig étet használok 60% feletti kakaó tartalommal), plusz egy darab vajat. Nagyjából olyan arányban, ahogy a képen látható.
Ki ne emlékezne a gyerekkori hókiflikre? Szerintem a nagymamák 90%-nak szerepelt a repertoárjában. Nem is csoda, viszonylag olcsó (akkoriban sok kertben volt mandula) és gyors sütemény. Ez egy kicsit feljavított és egzotikus változata. Nagyon szeretem benne a rózsavíz enyhe ízét és illatát. Most ez az én nagyim öregkori csemegéje. Szeretem sütni neki. Kávé, tea mellé eszegeti.
30 db holdhoz:
19 dkg liszt (ehhez csak finomlisztet használok)
1 tojás sárgája
6 dkg cukor
2 vanilia kivonat, vagy rúd
18 dkg vaj vagy margarin
10 dkg darált mandula (helyettesíthetjük dióva, de akkor híjuk diós holdnak a végeredményt)
1 citrom reszelt héja (elhagyható, de nekem így teljes)
1 evőkanál rózsavíz
pici só
befejező aktushoz, jó sok vanilíás porcukor
Egy tálban összekeverem az összes szárazat, majd beleütöm a tojást és a margarint. Kézzel tempósan, összegyúrom. Innen két út visz a kánaánba. Vagy kinyújtom, jól alá lisztezve és szaggatom egy pogácsa formával. Vagy kicsípek diónyi darabokat és a kezemmel formázom őket egyesével, félhold alakúra. Nálam kedv kérdése, hogy mikor milyen lesz. A tészta jófej, elbírja mindkettőt.
180C°-on sütöm 15 percig. Ezalatt nekem tökéletesen megsül. Nem túl finom, ha túl sül. Elveszti a zamatát. Általában szórni szokták az öregek vaniliás cukorral. Én meg nem. A sütőből kivéve beleborítom egy tálba, aminek az alja nyilván tele van vaniliás cukorral és jól összerázom (erőcsávók csak csínján, mert törik), így forrón jól bevonja és nem fog később szórodni sehova. Ez egy romlékony fajta. 4 napig áll el.
Ez az egyik kedvenc húsvéti süteményem. A bennem lakozó kislány nagyon örül az ilyen bájos harapnivalóknak. Gyakorta lepem meg vele a barátaimat.

40 db kacsához
24 dkg liszt (csak finom liszttel jó)
1 tojás
18 dkg barnacukor (nem a nyúlós, hanem a szemcsés nád barna)
18 dkg vaj vagy margarin
1 tesákanál örőlt fahéj
1 teáskanál sütőpor
pici só
40 db mazsola
40 db tökmag
Az összes szárazat összekeverem egy tálba, majd hozzáadom a tojást és a vajat. Jól összedolgozom kézzel, ebben több a liszt, nem kell félni tőle, hogy megolvad. Gyors mozdulatokkal dolgozok. A tésztát kétfelé veszem és hengerré sodrom (kb. 5-7 cm átmérőjüre). A hűtőbe teszem egy fél órára, de ennek sem árt, ha valami miatt többet kell bent időznie. Akár este is bele lehet gyúrni.
Az egyik hengert kiveszem és 1,5 cm-es szeletekre szeletelem. Kb. 15 cm hosszú csíkokra sodrom őket. Képzeletben 1/3-2/3-ra elosztom és az 1/3 részét balra beforgatom csigába, ez lesz a feje. Majd ellentétesen forgatom csigába az alsó kétharmadot, amiből a kacsa teste lesz. Egy kicsit ki szoktam csípni a fenekét, hogy formásan álljon.
Egy széles pengéjű késsel ellapítom, kb. 0,5-0,7 cm magasságra. Egy tökmagot a feje alá nyomok, ez lesz a csőre, egy mazsolát pedig a feje közepébe, ez lesz a szeme.
Egymástól 2-3 cm távolságra teszem egy tepsire (én mindig sütőpapírt használok, de lehet vajazni, lisztezni is) és 190 C°-on 10 perc alatt készre sütőm.
Én úgy általában nem szeretem ezta tésztát megszórni, de a recept eredetijében az volt, hogy sütés előtt kenjük le tojásfehérjével és szórjuk meg fahéjascukorral. Ki-ki ízlése szerint.
Én nagyon kedvelem a pereceket. Pont úgy, ahogy Gombóc Artúr barátom. Az összeset. Ez most az egyik kedvenc alapreceptem, amit nagyon sok féle képpen lehet variálni, de csakis édes vonalon. A sós perec receptem még nem tökéletes, így azt nem akarom megosztani veletek.
A perec történelme egyébként nagyon kedves. Több mint ezer éve, német szerzetesek sütötték az elsőt, azoknak a gyermekeknek, akik megtanultak imdákozni. A perecek, imára kulcsolt gyermek kezeket jelképeznek.
A tésztát, két pofás hengerré osztom (cirka 5 cm átmérőjűre formázom), fóliázom, hűtőbe teszem. Minimum 1 órát kell állnia, de nálam megesett már, hogy 2-3 napot időzött ott, mert mindenféle cselekmény keresztbe húzta a perec sütés nyugodt körülményeit. Mert ezt nem lehet úgy csinálni, hogy közben ott rohangál a lábam alatt a gyermek és kimerülten sem jó belefogni, mert akkor csak összecsapja az ember. Kár érte.
A tésztát kb 1 - 1,5 cm vastagon felszeletelem és egyesével szép kis hengerekké sodrom (kb. 22-25 cm hosszúak lesznek). Mint gyerekkoromban a gyurma csiga alapját. Perecbe hajtom. Ezt nem tudom normálisan leírni, de szerintem mindenki sejti hogyan kell perecet hajtogatni. Aki nem annak majd csinálok perec hajtogató tutorialt :) Amikor 4-5 db-ot sikerült megcsinálom, bedurrantom a sütőt 180C°-ra, előbb kár érte, mert sokáig szötymörgök a perecekkel. 15-20 perc alatt sülnek meg. Lezárt dobozban 2 hetet élnek meg, ha eldugom a család előtt.
Variációk:
- sütés előtt lekenem tojásfehérjével és cukros, durvára vágott dióba/mogyoróba/mandulába/pisztáciába hempergetem, vagy szórom, illetve jöhet rá bármilyen diszítő cukor, drazsé, stb..
- sütés után csokiba mártom (lásd fent) vagy különböző mázakkal vonom be
- tésztájába barnacukrot teszek a rendes helyett és nem citrom, hanem narancshéját reszelem bele, továbbá hozzáadok egy evőkanálnyi narancslevet.
sablon anyu(ha)