Eddig 16 komment érkezett 

•   1.  Mamma  2007. 04. 15. 13:23 Válasz erre

  Ana, szerintem kicsiVú is hasonlót keres, én pláne, olyan Bahlsen-féle roppanós kekszet! Ez hasonló?? Le tudnád írni decibelben a roppanási hangerejét?:-)))
  Borkősav, szódabikarbóna még megy, de mi a tonkabab??
  Lehet ezt "háztartási" méretek között is reprodukálni?

•   2.  Ana  2007. 04. 15. 14:05 Válasz erre

  Ó, félreértesz. Azért nem veszek több ilyet, mert túl sok szintetikus anyag van benne. Kipróbálni se fogom, de simán vissza lehet osztani fél kiló lisztre az adagokat. De az adalékanyagok nélkül, szerintem önvédelmi (by Patrik és KicsVú) keksz lenne belőle.
  A tonkabab (Dipterix odorata) pedig egy vaníliához hasonlító fűszer. 50 kg-os kiszerelésnél még nem láttam kisebbet. Azt nyugodtan lehet helyettesíteni vaníliával/fahéjjal/bármilyen fűszerrel. Ezek a receptek, hiteles cukrászkönyvből vannak és megdöbbenésemben másoltam ide.

•   3.  Mamma  2007. 04. 15. 14:25 Válasz erre

  Mármint nem veszel több boltit, jól értem? Te ezt milyen arányokkal sütöd? Na jó, nem voltam olyan gyenge matekból, visszaosztom:-))
  A többit értem, alkalomadtán kipróbálom.
  Baguette-t is azért nem bírok sütni, (10 éve próbálom és tele vagyok kudarcélménnyel) mert tele van adalékkal...

•   4.  Ana  2007. 04. 15. 14:37 Válasz erre

  Igen, igen. Nincs több bolti! Mondjuk ez azt jelenti, hogy finomabbak lesznek a kókuszgolyóim is a házi kekszből darálva :)

  Majd próbáld meg jilkkel a baguettet. Attól légiesebb lesz.
  százzal leosztva:
  50 dkg liszt
  7 dkg zsír
  14 dkg cukoroldat
  3 dkg porcukor
  4 gr vaníliáscukor
  1,5 dkg só
  1,5 dkg borkősav
  3gr ak
  0,9 dl víz

•   5.  Mamma  2007. 04. 15. 14:52 Válasz erre

  Áááá, nagyon köszönöm, majd beszámolok!
  Ha lesz jilkem, minden héten lesz baguette:-)
  Esetleg kérhetném, hogy ezt így bemásold a posztba is? 50kg - 50 dkg vonatkozásban. Nem mindenki találja itt meg.

•   6.  Ana  2007. 04. 15. 16:14 Válasz erre

  Szívesen. Nem szeretném bemásolni, az olyan fura lenne. Különben is csak arrébb vittem a tizedesvesszőt. :)

•   7.  t3v  2007. 04. 15. 19:33 Válasz erre

  És sütőport, szódabikarbónát és szalalkálit sem használsz? :) Én már nem is emlékszem, mikor vettem utoljára bolti kekszet - egyszer csináltam egy sütit, amihez kellett (3bit szelet vagy milyen néven futott). Egyszerűen nem ízlik. A babapiskótát is elő tudom állítani itthon, mondjuk azzal nem szoktam vesződni.

•   8.  anyu(ha)  2007. 04. 15. 19:43 Válasz erre

  Oóóó, mik vannak neked. Olyan könyved nincsen, amiben le van írva, hogy hogyan kell múlt századi kiflit sütni? Aminek ropog a csücske és az egész héja is, és le lehet tekerni a héját, esetleg kitekerni belőle a belsejét. Ezeket csináltuk vele. Vagy csak simán megettük egy pohár tejjel.

•   9.  Ana  2007. 04. 15. 19:53 Válasz erre

  t3v, sima keksznél szerintem bőven elég egy féle lazító anyag és nem három. Azt írtam, hogy nekem túl sok, nem azt, hogy egyáltalán nem használok ilyen szereket. De igyekszem egészséges keretek között alkalmazni.
  Azokat az ipari szereket nem, ami a receptben van. Na jó, savanyúságba szoktam borkősavat. 3bit és társaira soha nem voltam vevő. Albertet és háztartásit vettem bőven további feldologzásra.

  Anyu, az nem a recepten múlik. Tudok én olyat sütni. A titka, hogy főzni kell előbb és utána sütni. A főzés alatt azt értem, hogy még éppen nem forrásban levő vízbe dobom a kifliket, 2 másodperce (béna vagyok ezért 3 másodpercet van bent, mire kivadászom. Ekkor tökre meg is dagad. Utána tepsi és sütés. Tökéletes levehető héjú kiflid lesz. Perecet szoktam főként így, durva sóval megszórva.
  Van olyan, aki frankón 1-2 percig főzi lefedve, de nekem az nem jött be. Nagyon száraz lesz az állaga. Bár a pékeke is nyilván hosszabban hagyták bent, mint én.

•   10.  t3v  2007. 04. 15. 20:37 Válasz erre

  Ha félreérthető volt, 3 bit a neve annak a sütinek, amit én sütöttem, és nem keksz volt, hanem valami krémes dolog, de kellett bele egy réteg bolti szögletes keksz. A bolti 3 bitet nem ismerem, de vsz. arról kapta a nevét.

  Az "ipari szerek" között szerepelt a sütőpor, szódabb, szalalkáli is, csak nem a hétköznapi nevükön nevezték őket (és egyszerre csak kétfélét használtak fel, ne túlozzunk :) Majd megkeresem, egyszer találtam egy cikket: van valami oka, hogy adott esetben házilag is kétféle lazítót kell használni, más a hatásmechanizmusuk (lassabban-gyorsabban hatnak) vagy mi - bár az én praxisomban ilyen még nem fordult elő.

  Ezeket nem kötözködésből mondtam, mert egyébként a lényegi részével egyetértek: én pl. boltban nem csak kekszet, de péksüteményt sem veszek, de ez csak részben köszönhető annak, hogy túl vannak pumpálva, a fő ok, hogy szimplán ehetetlenek, itthon sokkal jobbakat csinálok.

  A bagelt is előbb meg kell főzni, de arról nem lehet leszedni a héját. Mindenesetre nagyon finom.

•   11.  Ana  2007. 04. 16. 8:50 Válasz erre

  Félreértettem a 3bitet.

  A szódabikarbóna nátrium-hidrogén-karbonát és nem amóniumkarbonát. Nátrium-hidrogént szívesebben adok a szeretteim elé, mint amóniumot.
  A sütőpor részben nátrium-hidrogén-karbonát, részben nátrium pirofoszfát és valami hordozóanyag, legtöbb esetben búzaliszt.

  Ezeket előszeretettel használom.

  A szalakáli egyszerű ammonkarbonát, vagyis amóniumot tartalmaz. Évente 1-2-szer használom, szalakális sütihez vagy gofrihoz.

  Amióta van egy fiam, sokkal kényszeresebben odafigyelek ezekre a dolgokra, mert szeretném elkerülni, hogy tinédzser korára ellepje az allergia. Baromi sokan hülyének néznek érte. Ezen a téren állandóan harcban állok a nagyszülőkkel és férjjel, de teljesen kizárt, hogy engedjek. A lekvárt és a szörpöt sem tartósítom. Baromi egyszerű lenne beledobni egy zacsi oetker fixet, de ennyi erővel boltban is megvehetném. Kenyeret, péksütiket is emiatt kezdtem el sütni. A pékségben nagyon finomak vannak nálunk, de látványosan agyonpumpáltak.
  És igen, én gyakran teszek sp és szb is egyszerre lazításképpen, mert nekem úgy jobb a végeredmény, de nem tudom mi van tudományosan a háttérben. :)
  Bagelt még soha nem csináltam. Remélem lesz recept a t3v.freeblog.hu-n :D

•   12.  t3v  2007. 04. 16. 12:55 Válasz erre

  Te kis hamis :) a freeblogon a kiszemelt név már foglalt volt...

  Azt csak halkan jegyzem meg, hogy senki nem írta, hogy a szódabb az = (NH4)2CO3 - és azt hiszem, a szalalkáli részben ammónium-bikarbonátból meg ammónium-hidrogén-karbonátból áll, de ez már régen volt, nem veszek rá mérget. Amúgy sem használom, ki nem állhatom a konyhában a pisiszagot :)

  Még jó, hogy a lényeget tekintve (ti. adalékanyagok nélkül sütünk) megvan a konszerzus :)

•   13.  Ana  2007. 04. 16. 13:06 Válasz erre

  Nem írtad, de a receptbeni ipari szereket a mi kis háziszereinkhez hasonlítottad, én meg rávilágítottam a számomra lényeges különbségre.

  Ó, és akkor most nem freeblogos lettél? :( Azt nagyon-nagyon sajnálom.

•   14.  Éva  2007. 04. 16. 17:41 Válasz erre

  istenem, micsoda szerencse, hogy egy szavatokat se értem!:)

•   15.  Ana  2007. 04. 17. 12:10 Válasz erre

  A Te gyerekeid már amúgy is felnőttek! :)

•   16.  Niki  2009. 07. 22. 18:36 Válasz erre

  Jelentem, én megsütöttem:) Hamár Finnországban nem lehet kapni... vagy csak nem találtam meg.
  Sajnos az arányokat annyira nem tudom, de majd a következő tepsinél megmérem és leírom. Ízre olyan lett, mint a háztartási keksz, csak mondjuk én a borkősav meg az ammónium helyett szódabikarbónát és sütőport használtam, nem tudom melyik segített, gyúrt tésztába még sose tettem sütőport, lehet felesleges volt, de féltem, hogy olyan kemény lesz, hogy nem tudom megenni.

Mondjad

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.

Név:
Email:
Honlap:

Kód:

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.