Ki ne emlékezne a gyerekkori hókiflikre? Szerintem a nagymamák 90%-nak szerepelt a repertoárjában. Nem is csoda, viszonylag olcsó (akkoriban sok kertben volt mandula) és gyors sütemény. Ez egy kicsit feljavított és egzotikus változata. Nagyon szeretem benne a rózsavíz enyhe ízét és illatát. Most ez az én nagyim öregkori csemegéje. Szeretem sütni neki. Kávé, tea mellé eszegeti.

30 db holdhoz:

19 dkg liszt (ehhez csak finomlisztet használok)
1 tojás sárgája
6 dkg cukor
2 vanilia kivonat, vagy rúd
18 dkg vaj vagy margarin
10 dkg darált mandula (helyettesíthetjük dióva, de akkor híjuk diós holdnak a végeredményt)
1 citrom reszelt héja (elhagyható, de nekem így teljes)
1 evőkanál rózsavíz
pici só
befejező aktushoz, jó sok vanilíás porcukor

Egy tálban összekeverem az összes szárazat, majd beleütöm a tojást és a margarint. Kézzel tempósan, összegyúrom. Innen két út visz a kánaánba. Vagy kinyújtom, jól alá lisztezve és szaggatom egy pogácsa formával. Vagy kicsípek diónyi darabokat és a kezemmel formázom őket egyesével, félhold alakúra. Nálam kedv kérdése, hogy mikor milyen lesz. A tészta jófej, elbírja mindkettőt.

180C°-on sütöm 15 percig. Ezalatt nekem tökéletesen megsül. Nem túl finom, ha túl sül. Elveszti a zamatát. Általában szórni szokták az öregek vaniliás cukorral. Én meg nem. A sütőből kivéve beleborítom egy tálba, aminek az alja nyilván tele van vaniliás cukorral és jól összerázom (erőcsávók csak csínján, mert törik), így forrón jól bevonja és nem fog később szórodni sehova. Ez egy romlékony fajta. 4 napig áll el.