Én nagyon kedvelem a pereceket. Pont úgy, ahogy Gombóc Artúr barátom. Az összeset. Ez most az egyik kedvenc alapreceptem, amit nagyon sok féle képpen lehet variálni, de csakis édes vonalon. A sós perec receptem még nem tökéletes, így azt nem akarom megosztani veletek.

A perec történelme egyébként nagyon kedves. Több mint ezer éve, német szerzetesek sütötték az elsőt, azoknak a gyermekeknek, akik megtanultak imdákozni. A perecek, imára kulcsolt gyermek kezeket jelképeznek.

A tésztát, két pofás hengerré osztom (cirka 5 cm átmérőjűre formázom), fóliázom, hűtőbe teszem. Minimum 1 órát kell állnia, de nálam megesett már, hogy 2-3 napot időzött ott, mert mindenféle cselekmény keresztbe húzta a perec sütés nyugodt körülményeit. Mert ezt nem lehet úgy csinálni, hogy közben ott rohangál a lábam alatt a gyermek és kimerülten sem jó belefogni, mert akkor csak összecsapja az ember. Kár érte.

A tésztát kb 1 - 1,5 cm vastagon felszeletelem és egyesével szép kis hengerekké sodrom (kb. 22-25 cm hosszúak lesznek). Mint gyerekkoromban a gyurma csiga alapját. Perecbe hajtom. Ezt nem tudom normálisan leírni, de szerintem mindenki sejti hogyan kell perecet hajtogatni. Aki nem annak majd csinálok perec hajtogató tutorialt :) Amikor 4-5 db-ot sikerült megcsinálom, bedurrantom a sütőt 180C°-ra, előbb kár érte, mert sokáig szötymörgök a perecekkel. 15-20 perc alatt sülnek meg. Lezárt dobozban 2 hetet élnek meg, ha eldugom a család előtt.

Variációk:
- sütés előtt lekenem tojásfehérjével és cukros, durvára vágott dióba/mogyoróba/mandulába/pisztáciába hempergetem, vagy szórom, illetve jöhet rá bármilyen diszítő cukor, drazsé, stb..
- sütés után csokiba mártom (lásd fent) vagy különböző mázakkal vonom be
- tésztájába barnacukrot teszek a rendes helyett és nem citrom, hanem narancshéját reszelem bele, továbbá hozzáadok egy evőkanálnyi narancslevet.