Ennek a mini tortlettnek (másik neve: becsületrend) az eredete a 16. századi Angliai uralkodóházból származik. A méltán elhíresült VIII. Henrik kedvence volt a sütemények eme ága.
Ez a sütemény minden esetben nagyon gazdag és laktató, ezért csak falatnyi adagokat készít belőle (akár a bonbonból) egy jó érzésű ember. Mi gyakran kapunk be 1-2 db-ot belőle tízórai vagy uzsonna gyanánt. A vendégeink, pedig gyakran kérik el a receptjét.

Tészta:
12 dkg finom liszt (rétes ehhez nem jó)
3 dkg kukoricaliszt vagy keményítő (én a keményítőt gyakrabban használom)
12 dkg vaj (ehhez ne sajnáljuk a vajat)
12 dkg natúr krémsajt
késhegyni só (van amikor megszalad egy csipetre, nem lesz rossz úgy sem, csak pikánsabb)

Töltelék:
10 dkg durvára vágott és kicsit átpörkölt dió
1 tojás
9 dkg barnacukor
4 dkg méz
4 cl rum (tudom soknak tűnik, de a végeredmény, nem lesz az)
2 dkg olvasztott vaj (ide pláne ne sajnáljuk a vajat)

A vajat és a krémsajtot összedolgozom, majd rászitálom a két féle liszt és a só elegyét (amit én a mérlegemben szoktam összekutyulni). Gyorsan összedolgozom, pont úgy, mint az omlós tésztát. Befóliázom és a hűtőbe teszem minimum egy fél órára. A legoptimálisabb 1,5 óra, de egy egész éjszakát is vígan elvan.
A töltelékhez mindent (kivéve a tojást) egy kis lábosba teszek egyszerre és kis lángon
addig langyosítom (nem főzöm), amíg össze nem olvad az egész. Majd valami hűvös helyre teszem hűlni. Amikor langyos, ráütöm a tojást és gyorsan simára keverem vele. Ez egy elég
furcsa állagú töltelék lesz. Kicsit hígnak tűnik, de bízzatok bennem, a végeredmény jó lesz. Először dobtam bele ezen a ponton egy kis keményítőt, mert féltem, hogy nem áll majd össze. Butaság volt. Nem kell bele.
Na és akkor a munka nagyja. Én a muffin sütőmet használom erre a célra, illetve a muffin papírokat, amik kiválóan megtartják a tésztát. Nem folynak el vele, mint a muffin tésztával.
A tésztát 3 mm vékonyra kell nyújtani és 1 cm-rel szélesebbre szaggatni, mint a muffin formák alja. Ha valakinek van rackás szélű szaggatója, akkor ne legyen rest azzal szaggatni. Nekem sajnos ebben a méretben csak egy üdítős poharam van, így azzal szaggatok.
A tésztaköröket egy határozott mozdulattal a kiolajozott forma (vagy a muffin papírba) közepébe nyomjuk és az ujjunkkal óvatosan beleigazgatjuk a szélét, hogy kis kosárkát kapjunk. Babra melónak tűnik, de nem az. Nagyon gyorsan lehet vele haladni. Nagyon jó ez a tészta, hagyja magát a szorgos kezeknek, nem kell birkózni. Majd én rackás szélű szaggató hiányában, villával nyomkodom meg a peremét, hogy valamennyire csinos legyen, de ezt a pontot nyugodtan el lehet hagyni.

A tölteléket egyenletesen szétosztjuk a kis kosarakban. Nem gondoljuk azt, hogy bármi is nőni fog sülés közben. Én részemről csurig pakolom őket töltelékkel és még soha nem folyt ki belőle. Úgy szoktam általában, hogy félősen csaka sűrűjét kanalazom a kosarakba és a végén marad egy csomó töltelékem. Akkor fogom a tölteléket és és azt is rácsorgatom a tetejükre. Magam sem értem, de nekem így nyugodt a lelkiismeretem.
Aranysárgára kell sütni, ami az én kehes sütőmben 25 perc 180 C°-on. Nekem 24 db lesz belőle.
Egy hétig áll el lezárt dobozban.