Nálunk kétféle van. Egy, ahogy esik, úgy puffan, érzésre miből mennyit. Illetve a vérprofi, előre kiméricskélt, mindig jól sikerülő, tökéletesen sós, fűszeres, stb.. Neketek az utóbbit írom le, mert az előbbit nem is nagyon lehet. Azt csak úgy, ha mellém álltok, amikor csinálom és lesitek, hogy a kezem éppen, miből mennyit csíp.

Ezt a változatot csináljuk gyakrabban és a vendégeknek is ezt kínáljuk. Nagyon baráti dolog, előre felszeletelni és egy kenyeres kosárral, némi zöldséggel kitenni egy pultra. Mindenki kényelmesen tud belőle venni magának egy szalvétával, és enni. Ráadásul nagyon kiadós és nem túl drága.

1,20 kg darált hús (lehet marha és sertés vegyesen)
4 db zsemle
3 db tojás
3 dkg só
1 sűrített paradicsom
20 dkg zsír
1 evőkanál örölt kömény
10 dkg vöröshagyma
1,5 dkg fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
0,7 dkg törött bors (nálam csakis frissen örölt van)
1 dkg majoranna
3 dkg zsemlemorzsa

A húst egy nagy keverő tálba teszem. A zsemléket vízbe áztatom. A hagymát a lehető legapróbbra felvágom. Nehogy nekem valaki turmixoljon. Akkor már inkább a girbe-gurba nagyobb darabok. A turmixolástól, sok savat adna ki.

A zsírt felolvasztom lassan és beleteszem a hagymát párolódni. Rádobom a majorannát, köményt, borsot, sót. Amikor úgy látom, hogy a hagyma üveges, lehúzom a tűzről és rányomkodom a fokhagymát és beledobom az apróra vágott petrezselyemzöldet.
Majd beledobom a sűrített paradicsomot is, így egy nagyon jó kis fűszerpasztát kapunk, amit könnyű egyenletesen eloszlatni a húson.

tudom, randa kép lett, de a lényeg kivehető

A zsemléket nagyon alaposan kinyomkodom. Ezt a lépést semmiképpen nem éri meg elsietni, mert, ha túl vízes marad a zsemle, akkor a fasírtunk nem lesz az igazi.

A húsra ráütöm a 3 tojást, majd erre teszem a zsemléket és végül a fűszeres kencét zúdítom rá. Én egyből kézzel szoktam belemászni, mert a hideg husi rögtön lehűti a forró zsírt, de érzékenyek kezdhetik fakanállal is összekeverni. Amikor már a kezünkkel annyira összedolgoztuk, hogy mindenhol egyneműnek látszik, hozzáöntöm a morzsát, apránként. Annyi kell bele, hogy egy jó kis képlékeny állagú masszánk legyen, amit formázni is lehet.

ez a kép pedig szavakra se nagyon méltó olyan ronda, de kezdő háziasszonyként mindig örültem eféle szemléltetésnek avagy vissza a gyökerekhez :)

A sütőt ekkor előmelegítem 190 C°-ra. Vagy egy formába /őzgerinc, tégla, hasáb, stb./ teszem, amit előtte kiolajzok vékonyan és zsemlemorzsával beszórom, vagy egy tepsin formázok belőle csinos kis hasábot. Nálam általában 50-60 perc alatt sül készre. A túlsütés súlyvesztéssel és kiszáradással jár.

Tölteni szoktam:
- főtt tojással (ehhez a mennyiséghez 8db kell, néha félbevágva teszem bele)
- kolbásszal (ebben az esetben a masszába szoktam tenni egy nagy evőkanál dijoni mustárt)
- angol zeller szárával, sajttal, szárított paradicsommal (ebben az esetben teszek oregánót is a masszába)
- párolt fehér és sárgarépával
- sült paprikával és cukkinivel

Vannak olyan elvetemültek, akik beszokták kenni kívülről egy felvert tojással, de nekem az nem jött be.

Ha nem formában sütöm, akkor a tetejére szoktam bacon szalonnát tenni, hogy adjon neki egy kis füstölt ízt és csinosabb is lesz tőle, ami vendégek esetén direkt jó.
Ha formában sütöm, akkor nekem az alja, mindig világosbarna marad. Ezért petrezselyemzöldet, vagy pirospaprikát szitálok rá. Ez egy hideg étel, így szeletelni is csak hidegen szoktam. Melegen szétforgácsolódik.

Ennek a mini tortlettnek (másik neve: becsületrend) az eredete a 16. századi Angliai uralkodóházból származik. A méltán elhíresült VIII. Henrik kedvence volt a sütemények eme ága.
Ez a sütemény minden esetben nagyon gazdag és laktató, ezért csak falatnyi adagokat készít belőle (akár a bonbonból) egy jó érzésű ember. Mi gyakran kapunk be 1-2 db-ot belőle tízórai vagy uzsonna gyanánt. A vendégeink, pedig gyakran kérik el a receptjét.

Tészta:
12 dkg finom liszt (rétes ehhez nem jó)
3 dkg kukoricaliszt vagy keményítő (én a keményítőt gyakrabban használom)
12 dkg vaj (ehhez ne sajnáljuk a vajat)
12 dkg natúr krémsajt
késhegyni só (van amikor megszalad egy csipetre, nem lesz rossz úgy sem, csak pikánsabb)

Töltelék:
10 dkg durvára vágott és kicsit átpörkölt dió
1 tojás
9 dkg barnacukor
4 dkg méz
4 cl rum (tudom soknak tűnik, de a végeredmény, nem lesz az)
2 dkg olvasztott vaj (ide pláne ne sajnáljuk a vajat)

A vajat és a krémsajtot összedolgozom, majd rászitálom a két féle liszt és a só elegyét (amit én a mérlegemben szoktam összekutyulni). Gyorsan összedolgozom, pont úgy, mint az omlós tésztát. Befóliázom és a hűtőbe teszem minimum egy fél órára. A legoptimálisabb 1,5 óra, de egy egész éjszakát is vígan elvan.
A töltelékhez mindent (kivéve a tojást) egy kis lábosba teszek egyszerre és kis lángon
addig langyosítom (nem főzöm), amíg össze nem olvad az egész. Majd valami hűvös helyre teszem hűlni. Amikor langyos, ráütöm a tojást és gyorsan simára keverem vele. Ez egy elég
furcsa állagú töltelék lesz. Kicsit hígnak tűnik, de bízzatok bennem, a végeredmény jó lesz. Először dobtam bele ezen a ponton egy kis keményítőt, mert féltem, hogy nem áll majd össze. Butaság volt. Nem kell bele.
Na és akkor a munka nagyja. Én a muffin sütőmet használom erre a célra, illetve a muffin papírokat, amik kiválóan megtartják a tésztát. Nem folynak el vele, mint a muffin tésztával.
A tésztát 3 mm vékonyra kell nyújtani és 1 cm-rel szélesebbre szaggatni, mint a muffin formák alja. Ha valakinek van rackás szélű szaggatója, akkor ne legyen rest azzal szaggatni. Nekem sajnos ebben a méretben csak egy üdítős poharam van, így azzal szaggatok.
A tésztaköröket egy határozott mozdulattal a kiolajozott forma (vagy a muffin papírba) közepébe nyomjuk és az ujjunkkal óvatosan beleigazgatjuk a szélét, hogy kis kosárkát kapjunk. Babra melónak tűnik, de nem az. Nagyon gyorsan lehet vele haladni. Nagyon jó ez a tészta, hagyja magát a szorgos kezeknek, nem kell birkózni. Majd én rackás szélű szaggató hiányában, villával nyomkodom meg a peremét, hogy valamennyire csinos legyen, de ezt a pontot nyugodtan el lehet hagyni.

A tölteléket egyenletesen szétosztjuk a kis kosarakban. Nem gondoljuk azt, hogy bármi is nőni fog sülés közben. Én részemről csurig pakolom őket töltelékkel és még soha nem folyt ki belőle. Úgy szoktam általában, hogy félősen csaka sűrűjét kanalazom a kosarakba és a végén marad egy csomó töltelékem. Akkor fogom a tölteléket és és azt is rácsorgatom a tetejükre. Magam sem értem, de nekem így nyugodt a lelkiismeretem.
Aranysárgára kell sütni, ami az én kehes sütőmben 25 perc 180 C°-on. Nekem 24 db lesz belőle.
Egy hétig áll el lezárt dobozban.

Az egészen biztos, hogy nekem mindkét nagymamám így hajtogatta. Az is biztos, hogy legyen szó akármilyen fajta pogácsáról, én mindig hajtogatom, akkor is, ha a recept nem írja. Nekem csak réteges szerkezettel lesz kedvemre való a pogácsa. Őszintén szólva, vendégségben sem eszek olyat, ami nincs hajtogatva, legyen bármily finom maga a végeredmény.

1. Először is a tésztát, miután átgyúrtuk kelés után, téglalap alakra nyújtjuk a deszkán. Sokan nem tudják téglalap alakra nyújtani. Tessék gyakorolni. Senki nem születik ezzel a tudással.

Kb. 8 éve keresem a számomra tökéletes burgonyás pogácsa receptet. Keresés közben találtam egy csomó másfajta tökéletes pogácsa receptet (juhtúrós, sokmagos, tökmagos, sajtos), de ez nem akart sikerülni. Vagy túl tömör volt, vagy túl sok volt a burgonya, vagy kevés, mindig volt vele valami problémám. Aztán múlt hétvégén azt mondtam a családnak, hogy addig nem nyugszom, amíg ki nem kísérletezem a tökéletes arányokat. Ez 3 különböző tepsit jelentet, mire a 4. tökéletesen sikerült. Azóta már kétszer megsütöttem, mert a héten sajnálatos események folytán szükség volt vendégváróra.

Azt előre szeretném leszögezni, hogy nekem fontos, hogy érezzem a burgonya ízét és ne legyen tömör a pogácsa, továbbá foszlós legyen. Az fogjon ebbe bele, aki szintén ilyen pogácsát szeretne.

30 dkg főtt, áttört burgonya
55 dkg liszt (nálam 2/3 rétes 1/3 finom)
25 dkg vaj vagy zsír
2 tojás sárgája (ha spórolunk akkor egy egész tojás)
fél zacskó szárított élesztő, avagy 1/3 kocka friss élesztő
1 dl langyos tej
1 kockacukor vagy 1 tk
2 ek tejföl
4 tk só (nincs rosszabb a sótlan pogácsánál)
reszelt sajt szórni

A burgonyát áttöröm, majd felfuttatom az élesztőt cukros tejben. Mire felfut a burgonya is meghül annyira, hogy bírni fogja a kezem. A burgonyára dobom a margarint, élesztős tejet, liszteket, sót, tojást, tejfölt. Veszek egy nagy levegőt, keresek valami jó rádió adót és elkezdem gyúrni a tésztát. Addig, amíg nem válik el az edényfalától és nem jelennek meg rajta az első hólyagok. Ekkor lefedem és egy aránylag huzat mentes helyre teszem egy fél órára kelni. Nem fog látványosan megnőni, mert ez egy elég nehéz tészta.

Majd fél óra elteltével enyhén lisztezett deszkára borítom és alaposan átgyúróm a tésztát, hogy kimenjen belőle az összes felesleges levegő. Kinyújtom téglalap alakra és háromba hajtogatom (ha valaki nem tudja, hogyan kell pogácsát hajtogatni, akkor szóljon és fényképezek belőle tutorialt), 10 percet állni hagyom, nyújtom és újra hajtogatom. Mindezt 3-szor ismétlem.

Ekkor csak annyira nyújtom már ki, amilyen magas pogácsákat szeretnék. Kb. 1/4-del fognak nőni felfele. A tészta tetejét bevagdosom egy éles késsel, majd kiszaggatom a pogácsákat. A maradékot összegyúróm, hajtom egyszer, és szaggatom. Egy nagy tepsibe sütőpapírt teszek/kivajazom és rápakolom a pogácsákat. Nem kell túl nagy távolságot tartani. Kb. 1-1 cm elég. Majd megkenem a tetejüket tejföllel/tojásfehérjével/tojássárgájával (ki mivel szereti) és végül sajttal szórom.
Beteszem a hideg sütőbe és 20 percig kellni hagyom. Majd 190-200 C°-on 45 percig sütöm. Nem jó alacsonyabb hőfokon sütni, mert akkor kiszárad a pogácsa és nem lesz finom zamatos és foszlós.

Ha valaki szereti az extra könnyű pogácsákat, akkor az tegyen pluszba 1 tk szódabikarbónát vagy sütőport a lisztbe.

Levest enni jó. Levest főzni jó. Tehát megállapodhatunk abban, hogy mindenképpen jó. Körülöttem mindig olyan férfiak voltak, akik inkább ettek egy nagy tányér kiadós levest, mint bármilyen más fogást. Ez a tavaszi leves, az egyik exem nagy kedvence. Volt olyan hét, hogy minden nap ezzel kellett haza várnom. A receptje olyan egyszerű, hogy sokáig az áááá, minek ezt ide írni kategóriában volt nálam. Aztán megadtam az egyik barátnőmnek és kiderült, hogy sok ponton el lehet rontani, ezért ez a recept inkább arról fog szólni, hogy hol lehet elrontani, és mire kell odafigyelni jobban. Tapasztalt háziasszonyoknak nem ajánlom. Ez elsőbálos kollegináknak való.

1 db sárgarépa
1 db fehérrépa
kis darab zellergumó
1,5 karalábé (zöld héjjal, a lila nem jó)
1 marék mirelit borsó
1 nagy csokor petrezselyem apróra vágva
liszt a galuskához és a rántáshoz
2 db tojás
5 dkg vaj/margarin

Az asztal elé állsz és magad elé veszel egy deszkát. Az elé húzod a leveses lábost. Meghámozod és vékonyan felkarikázód (vagy félbe vágod és úgy félkarikázód, ha nagyon vastag a répa) a fehér és sárga répát. Utána a karalábét vágod fel, én személy szerint a 0,5 cm x 0,5 cm x 3 cm hasábra esküszöm. Azt szeretem leginkább a számba venni, de sokan a reszelő nagy lyukú részén reszelik le, vagy nagyobbra vágják. Ahogy neked kényelmesebb és gusztább. Úgyis a 4-5. alkalom után fogsz beállni a saját stílusodra 1-1 levésnél. Addig csak kísérletezel a darabolással.

Nálam mindig van otthon a hűtő aljában, egy bazi nagy mutáns, akarom mondani génkezelt zellergumó. Abból levágok egy kisebb darabot, mert csak az íze miatt kell. Felaprítom. Mindig azt vágom a legkisebbre, hogy nyugodtan főjjön szét, ha akar. Ő csak a buli kísérője, nem résztvevő.

Az egészet nyakon öntöm minimális olajjal. Talán 2 evőkanálnyi lehet. Erőteljes tűzön párolni kezdem. Itt az első elrontható állomás. Van, aki nem használ elég magas hőfokot, hogy le ne égjen. De alacsony hőfokon, nem tud a cukortartalom a maximumra hágni, ezért bátorság, tessék ott állni egy fakanállal és kavargatni. Amikor már úgy látod, hogy elég volt, vedd lejebb a hőfokot, várj 2-3 percet és fed le a fazekadat, hogy most már tényleg párolódjon. Kb. 5 perc múlva dobj a lábosba egy nagy marék mirelit zöldborsót, majd az egészet borsozd, sózzad és igény esetén vegetázzad (én soha nem használok effélét, de ha ti szeretitek akkor azt most kell). Kavargasd át és fed le, had párolódjon össze. Legalább 7-8 percig párolom így. Ez eddig összesen 20 perc hőkezelés nálam.

Amikor éppen fedő alatt csücsülnek alacsony hőfokon, csináld meg a laza rántást. Ami azt jelenti, hogy 7-8 kanál olajon 2-3 kanál lisztet sütsz, folyamatosan kevergetve. Ennek nem szabad barnulnia. Még fehéren be kell fejezeni, különben nem lesz zsenge íze a levesnek. Amikor kezd barnulni, én mindig lehúzom a tűzhelyről és ekkor dobom bele a petrezselymet. Még az is jól átsűl a liszt melegétől, de nem túlságosan. Nem barnul meg és nem lesz hervatag sem. Jelzem a szép zöld színe is ekkor oldódik ki, ettől úszkál a leves tetején az a sok, szép, zöld tavacska.
A rántás nálam 4 perc alatt lesz kész. Félreteszem hűlni, mert akkor lehet csomó mentesen a leveshez adni, ha a rántást hideg. Forrón is lehet, de ahhoz kell egy nagy adag tapasztalat, hogy sikerüljön. Nem ajánlom.

Amikor úgy látod átpárolódott az összes zöldség és a borsó is kicsit ráncosodott, akkor öntsd fel az egészet vízzel. Én általában 2-2,5 l-t szoktam, mert akkora a fazekam. Ekkor megszoktam kostólni, hogy elég sós-e. Ha nem akkor utána sózom.

Amíg a víz felforr, kikeverem a vajgaluskát. Én kettő tojásból szoktam, mert attól lesz kiadós egytálétel jellege a levesnek. Természetesen lehet egy tojásból is. Ki mennyire tésztás.
5 dkg vajat megolvasztom egy kicsit, majd ráütöm a két tojást, fél kiskanál sót és alaposan kikeverem. Ne legyen a vaj nagyon meleg, mert rántotta lesz a tojásból, ha ráütöd. Szép lassan lisztet kezdek hozzáadni. Annyit, hogy egy eléggé nehezen gyömöszölhető masszát kapjak. Szerintem kb. 20 dkg liszt lehet, amit felvesz a két tojás és a vaj együttesen. Majd leülök és a lábam közé kapva a kis tálat addig dagasztom/szuszmákolom/gyümöszölöm/fojtogatom a tésztát, amíg nem lesz szép fényes a külseje és nem válik el az edény falától. Ez egy lényeges pont. Alaposan ki kell dolgozni. A nagyon eminens, első bálozós főzőknek elmondom, hogy ez azért van, mert minél tovább gyúród, annál jobban megnyúlik a lisztben a fehérje és annál finomabb állaga lesz a galuskádnak. De ha sietősen főzöd a levest, akkor csak kutyulj ki egy kis nokedlit. Az hamar meg van és nem kell nagyon kidolgozni a tésztát. Olyan ez, mint a muffin, minél kevesebbet babusgatod, annál jobb lesz.

Amikor a leves felforrt vadász ki egy szép nagy darab zöldséget és fakanállal próbáld szétnyomni. Ha nem megy akkor még nem jó. Amikor már megy, vegyél ki a levesből egy merőkanálnyi lét és öntsd a rántásra. Keverd ki vele csomómentesre. Kis merőkanál esetén vegyél ki további lét és keverd hígra és csomómetentesre a rántást. Ha fokozatosan engeded fel a lével, akkor könnyen kikavarhatod a rántást.
Az egészet öntsd vissza a lábosba és kavargasd el. Ilyenkor meg kellene várni, hogy újra forrjon a leves, de én soha nem szoktam. Hanem fogok egy szimpatikus kávéskanalat, belemártom a levesbe és elkezdem beleszaggatni a vajgaluskát a levesbe. Vigyázva. Csak kicsiket szabad beledobni, mert duplájára nőnek a vízben. Miközben szaggatom, többször megkavarom a levest, hogy a galuskák ne házasodjank össze. Nem valami guszta az, higgyétek el nekem.

Amikor benne van az összes, és újra felforrt a leves, akkor hagyom 3-4 percig csendben forrni, majd lezárom és lefedem a fazekamat. Így hagyom 10 percig és utána, ha minden igaz tálalom a nagyon finom, zsenge, könnyű, házias levesemet, a kosztosoknak. Remélem ez alapján minden elsőbálós könnyedén el tudja készíteni magának, és/vagy párjának.

Előre szólok, hogy nincsenek pontos mértékegységek megadva, mert gyakorló háziasszonyok kérték a receptet. Ha valaki igényt tart arra, hogy megmérjem mennyi a hús, a tejföl, a palacsinta, stb.. akkor megmérem és nagyon szívesen leírom, de feleslegesen nem akartam fáradni vele. Továbbá, ha valaki nem tud pörköltet vagy palacsintát készíteni, az is szóljon, azt is elmondom szívesen.

Úgy kezdődik, hogy első nap főzöl a családnak pörköltet (hagyományosan a sertésből, debátran használhatsz marhát, pulykát, csirkét, borjút, ami nálatok a menő). Esetleg csinálsz desszertnek palacsintát (cukor nélkül, mert az igazi palacsintában csak só van). Másnapra marad egy csomó pörkölted, de nem akarod még egyszer azt tálalni, ezért gondos háziasszonyként még este megfőzöl héjában pár krupmlit, amit utána hámozol és guszta karikákra vágsz, majd hagymával együtt, saláta lébe rétegezed. Ez lesz a hagymás krumplisaláta (kell neki egy este a hűtőben, hogy igazán finom legyen).

Másnap a pörkölt szaftját leszeded a húsról és félreteszed. A husikat, pedig húsdarálón ledarálod. Főzöl rizst. Ha lehet, akkor a hosszú és pergős fajtát választod hozzá. Kb. annyi főtt rizst, amennyi a husi 1/3-a, hozzá keversz a ledarált húshoz. Belecsapsz egy darab tojást, kicsit borsozod, sózod, jól összekevered az egészet.

A palacsintákat megtöltöd. Nem tekered (mert ez nem desszert), nem háromszögeled (mert ez nem gundel), téglatest formájára hajtogatod. Az összes palacsintát, szépen egymásnak támasztva beteszed egy tepsibe és alufóliával lefedve sütöd 180C°-on egy fél órát. Közben egy nagy pohár tejfölbe, bele kevered a pörkölt szaftját. Szintén sózod, borsozod, ízlés szerint. Ha kevés a szaftod, akkor pirospaprikával és fokhagymával csalsz. A salátával, szósszal tálalod.

Nálunk ez a legkedveltebb keksz. Mondhatnám úgy is, hogy ez Öcs kedvence, mert az lesz nálunk a kedvenc, amit ő választ. Szoktam áfonya helyett mazsolával is készíteni. Mikor, mihez van kedvem. Az biztos, hogy készen van mindennel együtt 25 perc alatt.

15 dkg rétes liszt
1 tojás
18 dkg barna cukor
12 dkg vaj/margarin
5 dkg zabpehely
5 dkg aszalt vörösáfonya
8 dkg durvára vágott dió
1 tk vanília kivonat/aroma
1/2 tk szódabikarbóna
pici só

Az áfonya szemeket jól megmosom, utána pedig hagyom 4 kört futni a mikróban, egy bögre vízben. Sűtőt most is 180 C°-ra hergelem. A tojás, cukor, vaj, vanília és pici sót jól összekeverem, habosra. Liszt és a szódabikarbóna ismét gyorsan összekavarodik, majd a zabpehellyel, dióval és a lecsöpögtetett áfonyával együtt megy a vajas keverékhez. Alaposan összekeverem, majd kanállal sütőpapírra, aztán vizes kézzel formát adok nekik. 15 percig sütöm, amíg nem kap egy kis aranybarna színt. Rács helyett dobozban hűtöm.

Nagy reményeket fűztem ehhez a recepthez. Puha belsőt reméltem, ám helyette ropogós, nagyon kókuszos kekszet kaptam. Kifejezetten jó lett, bár nekem kicsit zsíros. Legközelebb kevesebb vajat teszek bele, az biztos, meg az is, hogy nem most sütöttem utoljára.

7 dkg teljeskiörlésű liszt
8 dkg rétes liszt (természetesen lehet használni bármilyen lisztet, csak 15 dkg legyen összesen)
1 tojás
15 dkg barna cukor
20 dkg vaj/margarin
10 dkg kókuszreszelék
1/2 citrom reszelt héja
1/2 tk szódabikarbóna
pici só

A vajat, cukrot, citromhéjat és tojást jól összehabosítom robotgéppel. A lisztet jól összekeverem (én személy szerint, zacskóba szórom az egészet és ott rázom össze) a sóval, szódabikarbónával és kókuszreszelékkel, majd a vajas részhez keverem. Fél óra a hűtőben. Sütőt 180 C°-ra hergelem. Kettő tepsi, vajazása vagy sűtőpapírozása. Kanállal kis halmokat szaggatok, egymástól jó messze, mert ez nő, mint a disznó. Vízes kézzel lelapítgatom egy kicsit, mint egy csapás vonalat mérve a terjeszkedésének és mehetnek a sűtőbe. Én egyszerre sütöm a két tepsit, így 14 perc kellett nekik (akkor jó, ha szép barna). Rácson kellene hűteni, de én lusta voltam, így is tökéletes lett.

Muszáj azzal kezdenem, hogy borzasztó lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy csak ilyen becsúszó szereléssel csatlakozom a rendezvényhez. Nem vagyok az életben késős, remélem virtuálisan sem válik majd szokásommá.

Nos én gyakorló anyukaként, egészen sok melegszendvicset eszem, mert ez a legpraktikusabb meleg étel, amikor komolyabbra nem jut idő vagy inger, mert a gyerek kajája meg van, de a magaméra már nincs lelkierőm. Sokszor van velem, hogy nem kívánok semmit, de valami meleg kell a gyomromba. Na ilyenkor kapcsolom be a melegszendvics sütőt és hütőben található elemekből kombinálok valami egyszerűt.

Ez egy olasz ihletésű, általam gyakran gyártott étel.

Toast kenyér
Vaj
Pecorino és márványsajt
Vilmos körte
Narancsvirág méz (Kulináris bolt a barátod)
Házi szárított sonka (Toscán sonka, ala Ana)

A kenyereknek csak a külső oldalát kenem meg vajjal, mert ott muszáj, mert attól sül ropogósra a szendvics. Viszont, ha belül nincs vaj, akkor azt képzelem, hogy reform szendvicset eszem.
Aztán a körtét, meghámozom és szép vékony szeletekre vágom. Nagyon egyszerűen, egyik kenyér aljára elkezdem pakolni, a sonkát, rá a körtéket, utána a sajtokat. Végül az egészre csöppentek 4-5 csepp mézet. Tényleg csak egy picit, hogy a sajt ízét csak kiemelje és ne elnyomja. Végül a toast sütőben 10 percet adok neki, hogy szép ropogósra és aranybarnára sűljön a szendvicsem. Jó étvágyat.